balagesh IP karca


>!
balagesh IP
Irodalmi díjak

Idén immár harmadik alkalommal állítja össze a Moly felhasználóiból álló zsűri a Merítés-listát. Júniustól négy kategóriában lehet szavazni a legjobb könyvekre. 1-jétől kezdődően egymást követő négy csütörtökön kerülnek ki a listák.
Ennek alkalmából egy beszélgetés formájára szabott, hosszabb lélegzetű ismertetővel készültünk.

A zsűriről

– Két nagyhírű lista is készül minden évben. Az Aegon és a Libri tízese mellett hogyan látjátok a saját szerepeteket?

Mi a Libri előtt kezdtünk egy évvel, tehát akkor még csak az Aegonhoz képest kellett megindokolnunk létezésünk relevanciáját. A célunk mindenképpen egy olvasói díj kialakítása volt, míg az Aegont nyugodtan lehet szakmai díjnak tekinteni. Közben aztán a Libri is elkezdett valamit, amelyet egyértelműen kereskedelmi jellegűnek tartok. Vagyis míg az Aegon elsősorban a szépirodalmi szempontokat tartja szem előtt, addig a Libri a kereskedelmieket. Fontos az “elsősorban” kitétel. Mi hozzájuk képest egyrészt műfajilag jobban felosztjuk a világunkat, azaz nem helyezünk esszéket versek vagy riportkönyvek mellé, ezért nem is csak egy listánk van, másrészt eleve nem felülről generált rendszerként működünk.

– Ez a nem felülről generáltság mit jelent? Függetlenséget? Egyáltalán, sikerülhet ezt a függetlenséget megőrizni, vagy azért a Merítés zsűrijére is hatnak külső dolgok?

Egy díjat mindig valaki, akár egy jogi személy működtet. Nálunk ez a valaki csak nagyon-nagyon messziről tűnik pontszerűnek. A zsűri felhasználók egész nagy csoportjából tevődik össze, és az egyes álláspontok minden pillanatban befolyásolják az egész működést. Úgy kell ezt érteni, hogy semmi nincs véglegesen eldöntve, hanem mindig minden bemozdulhat. Az egyes tagok térben is távol vannak egymástól, és bizonyos mértékig ízlésben is. Vannak, akik kevésbé függetlenek, vagy kevésbé ismeretlenek, de egészében mégiscsak az olvasói térnek a sűrűsödése vagyunk.

– Jóval nagyobb létszámú zsűrivel dolgoztok, mint az irodalmi zsűrik általában (négyszer-ötször). Ez persze több konfliktushoz is vezet. Gyakoriak ezek? Tudjátok kezelni?

Igen, azt hiszem, egyszerűbb egy hagyományos zsűri tagjának lenni, ahol jóval körülhatároltabbak a feladatok és a felelősségek. Nekünk azzal jobban meg kell küzdenünk, hogy mi nem A zsűri vagyunk, hanem én továbbra is én vagyok, és a véleményem valamit csinál egy általam nem ellenőrzött egésszel. Állandóan felelősséget érzünk az egésszel kapcsolatban, hogy annak a másiknak milyen az ízlése és modora és a többi. Ez érthető és jó, de folyamatosan emlékeztetnünk kell arra magunkat, hogy mi nem kritikusok vagyunk, nincsenek kereskedelmi érdekeink, vagyis nincs elszámolnivalónk senki, tőlünk eltérő minőségű entitással. Sokkal nehezebb lehet azzal megküzdeni, hogy ismerem a kimaradt írót, és ezért nem mondhatom ki a véleményemet, mint azzal, hogy két egyenrangú tag vagy tagcsoport között milyen kimondható konfliktus van. Olvasók egymás között. A többi moly is ezt várja tőlünk.
Nekünk ez a szabadságunk, hogy elég olvasónak lennünk.

– Azért, gondolom, nem mindegy, hogy mit hogyan szóltok le vagy dicsértek?

Nem, valóban nem. Tudjuk, hogy a molyos felhasználói oldalunk az ide vonatkozó jogosultságunk felmutatása. Vagyis olvasók vagyunk, de mégiscsak minősített, közszereplő olvasók. Van erre vonatkozó irányelvünk, hogy mit kell elviselnünk és mit nem. És itt nem elsősorban a külső nyomásra gondolok. Az a fantasztikus a tagokban, hogy olyan komoly elvárásokat támasztanak magukkal szemben, amin sokszor meglepődöm. A belső működésünk legfontosabb feladata mindig a könnyűség megtartása. Tényleg nem kell kritikusként szétszednünk egy művet, nem kell elszámolnunk sem kiadóval, sem szerzővel, ha nem tetszett. Ugyanakkor tudatos olvasók vagyunk, és szeretnénk megérteni és elmondani, hogy mi miért jó, és miért nem jó. De meg kell húzni azt a határvonalat, amin belül egy olvasó mozog. Ez több a tetszett/nem tetszettnél, de kevesebb egy recenziónál. Néha viszont mindkét véglet beleférhet.

– A négy zsűri viszonya milyen? Mennyire dolgoznak összehangoltan?

Itt is a nyitott, laza gondolkodás az irányadó. Van egy kisebb fórum, ahol minden zsűrinek van néhány képviselője, ott összehangolunk ezt-azt. Vannak több zsűriben is részt vevő tagok, akik egy-egy helyen talán kevesebbet olvasnak, de fontos kohéziós erőként vannak jelen. Más-más létszámmal, más létszámú végső listával dolgozunk, de azonos koncepció alapján.

– Elég hosszú idő telik el, míg a zsűri dönt a 10-es listáról. Közben mennyire szokott ez felborulni, volt-e már valami meglepő változás, vagy már az elején lehet sejteni, hogy melyek lesznek az év legismertebb, legnépszerűbb könyvei?

Az elején, még az első szépprózás évben, aggódtam kicsit, mivel a magyar irodalmat középerős irodalomnak tartottam, azaz olyannak, amely minden évben képes kitermelni egy kiemelkedő regényt, de kettőt csak ritkán. Tehát nem a közepesek közül kell nehezen egyet kiemelni, hanem a nagyot körbepakolni. De szerencsére tévedtem. A magyar irodalom sokkal gazdagabb. Az említett másik két díj tízes listáján szereplő művek sem feltétlenül nyerik el a mi közösségi támogatásunkat. Egyből az első évben A kitömött barbár kiesésével szembesültem, aztán azt gondoltam, hogy Bartis mellett labdába sem rúghat senki, akárcsak a Librinél, aztán a zsűri díját Darvasi nyerte. Közben a lírás listánkon ugyan szerepelt Oravecz Imre és Rakovszky Zsuzsa is, a két másik díj nyertesei, de itt egyikőjük sem kapott díjat. Vannak tehát eltérések, és nyilván vannak összesimulások is. A zsűri kiterjedése miatt mindezt nehéz pontosan megindokolni, de tény, hogy a saját belső erőink működnek. Még az is gyakori, hogy valami elindul nagyon fel vagy nagyon le, és a zsűritagok későbbi olvasásai már ahhoz képest húznak egy művet az ellenkező irányba.

A szerzői oldal

– Tudnak-e a szerzők és kiadók arról, hogy nálatok belekerültek a 10-es listába, akikre majd szavazni lehet, értesítitek-e őket erről? Mit szoktak rá reagálni?

Eleinte jobban aggódtam a függetlenségünk miatt, és nem is a kiadók, szerzők felé akartam fordulni, hanem az olvasók felé. De aztán a zsűri egésze már láthatóvá vált a kiadók, szerzők számára is, akik nagyon segítőkészek voltak. Ma már sok kiadótól megkapjuk elektronikusan a tartalmakat, amikre természetesen nagyon vigyázunk. Van díjátadó ünnepség is, amelyhez adott esetben kiadói segítséget is igénybe veszünk. Én megnyugodtam, hogy a zsűri szerkezete miatt nincs mitől félni. A megítélést meg nem lehet bebiztosítani szándékos elszigetelődéssel sem. Nincs értelme ezen parázni.

– Van-e esélye egy kisebb kiadónál megjelenő elsőkönyvesnek egy ilyen díj megnyerésére, vagy mindenképp kell hozzá az ismertség, befutottság, jó marketing?

Ez érdekes kérdés. Nagyon fontos, hogy nálunk aztán tényleg nem a győztes számít, hanem maga az olvasás. Éppen ezért mi kiemelten fontosnak tartjuk magát a listát. Én személy szerint még a győztesnél is fontosabbnak. Éppen ezért nagyon odafigyelünk a teljes termésre. Könyvtári beszerzéseket nézünk át például. Persze itt megint mindig hangsúlyozom, hogy mi olvasói díjat adunk át, vagyis nem a mi feladatunk, hogy a legkisebb zugokba is betekintsünk. Talán próza esetében van a legnehezebb dolga egy kezdőnek, de a tízes listára is férnek ilyen nevek. Ráadásul mivel a moly.hu netes közeg, ezért egy országosan kevésbé ismert, de aktív netes közönséggel rendelkező író a szavazást saját felületein meghirdetve komoly sikereket érhet el.

Hatás/tervek

– Egyelőre elég sovány a Merítés-díj visszhangja, habár már harmadik éve dolgoztok. Mi ennek az oka? A marketing hiánya, vagy nem tekintenek titeket eléggé szakmainak?

Van egy választott terünk, és ez nem a magyarországi könyvesbolti lefedettséggel egyenlő. Mi a Molyon belül működünk. Ott írjuk meg a könyvekről a véleményünket, és a hatásunk is elsősorban ott látható, mérhető. Persze az internetet nem csak a moly.hu felhasználói ismerik, és ezek a tartalmak regisztráció nélkül is elérhetők, de tény, hogy a tevékenységünk a Molyra irányul. A Moly működése alapvetően határoz meg bennünket, és azok a kiadók ismernek bennünket igazán, amik használják ezt a közösségi teret. Persze mint magánemberekből álló csoport nyilván nem fektetünk pénzt a reklámba, és a marketingvállalásaink is korlátozottak. Ugyanakkor én nem sajtószóvivői optimizmusból éppen az ellenkezőjét látom a kérdésben foglalt állításnak: a Molyon komoly visszhangja van a tevékenységünknek, és a Molyon kívüli térben is évről évre egyre inkább megismernek bennünket.

– Az első két díjátadó a Moly éves születésnapi programjának keretén belül történt. Gondolkodtok esetleg abban, hogy függetlenítsétek a díjátadót önálló est keretében, így lehetőséget adva, hogy szélesebb közönség is részt vehessen rajta?

Valóban ennyire kötődünk a Molyhoz, és ez így ebben a formában egy nagyon jó együttállás. Viszont a Molynak is előnyt jelenthet, ha mi kivisszük a Molyon kívülre a jó hírt. Ma már van ehhez erőnk és múltunk, tehát gondolkodunk azon, hogy miképpen profitálhatna a Moly egésze még többet belőlünk. Felmerült, hogy a zsűri díját külön adjuk át, és akkor azt vigyük máshova. Vannak ötletek, de ezek még csak ötletek.

– Érzékelhető-e bármilyen pozitív hatása a díjnak és a díjazottaknak az olvasók körében? Nagyobb lett az oldalon a kortárs magyar irodalom olvasottsága? Vannak-e erre irányuló statisztikák?

Mivel magánemberek vagyunk, tehát még csak a Moly.hu működtetői sem, ezért hivatalos statisztikákkal nem rendelkezünk. Az viszont sokat elmond, hogy míg első évben csak a fikciós széppróza kategória létezett, addig a másodikra csatlakozott a költészet és a gyerekeknek szóló irodalom, ami mostanra kettévált gyermek és ifjúsági kategóriára. Vagyis a szellemiség, a gondolat egyre nagyobb területre terjedt ki, egyre több embert hódított meg, és általuk ezen témakörök értékeltsége a Molyon megemelkedett. Az ezekhez a kategóriákhoz tartozó művek között az érdeklődő olvasó könnyebben tud választani.

– Idén már négy kategóriában versenyeznek a művek, terveztek-e továbbiakat?

Igazából ez egy szabad modell, ami továbbvihető, átalakítható. Abban maradtunk, hogy a Merítés-díjat a kortárs, magyar nyelvű könyvekre tartjuk fenn. Vagyis a fordításokra nem fordítanánk energiát. Ott már aztán végképp annyira különböző dolgok kerülhetnek egymás mellé. Nem éreztük azt, hogy kézben lehetne tartani az ilyen kategóriákat.
Egészen komolyan felmerült viszont a sci-fi kategória, de úgy tűnt, hogy egy év alatt nem jelenik meg annyi könyv ebben a műfajban. Pláne ha a fantasyt elválasztjuk tőle.
Én mondjuk azt sem hittem volna, hogy a verseskötetekkel érdemes foglalkozni, legfeljebb az év versében gondolkodtam volna. Ehhez képest működik. Nem is tízes listájuk van, hanem hetes – vagy tavaly annyi volt. Ki tudja, idén mennyi lesz, hogy látják jónak. Nem az intézményesülés a fontos, hanem hogy mindig mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és amiben értelmet lát. Nagyon dinamikusak vagyunk – ebben az értelemben is.

35 hozzászólás
Hirdetés