Maria_pillowbook P karca


>!
Maria_pillowbook P
Ex libris

Mi az ex libris?
Olyan sokszorosított, kisméretű grafikai alkotás, amely a könyv táblájának belső oldalára ragasztva a könyv tulajdonosát jelöli.
Az ex libris tartalmazza tulajdonosa nevét, címerét vagy jelképét, olyan szimbolikus ábrázolásokat melyek személyére, kedvteléseire utalnak, vagy kedvelt íróját, zeneszerzőjét, művészét, tudósát ábrázolják. A latin nyelvű felirat rendszerint: Ex libris X. Y., azaz X. Y. könyveiből. Innen a már köznévként is használt ex libris kifejezés. Magyarul könyvjegynek nevezzük ezeket a kisgrafikákat. Az ex libris eredeti funkciója szerint a könyvnek egy meghatározott könyvtárhoz való tartozását jelzi. Ily módon fontos forrása a könyvtártörténetnek és a bibliofiliának, hiszen még évszázadok múltán is megállapítható egy-egy példány eredete. Mivel a legkiválóbb képzőművészek vállalkoztak és vállalkoznak ma is könyvjegyek készítésére, vitathatatlan az ex libris művészettörténeti jelentősége.
Mint apró műalkotás, az idők folyamán az ex libris gyűjtés tárgyává is vált. Az ex librisek egy része sosem kerül könyvbe, hanem kizárólag cserealapként szolgál a gyűjtőtársak számára.

Az ex libris eredete
A középkorban a kódex tulajdonosok gyakorta vaslánccal erősítették az olvasópolchoz féltett kincsüket, nehogy valaki eltulajdoníthassa őket. Átvitt értelemben ezt a drasztikus módszert is tekinthetjük az ex libris egyfajta eredetének. Közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha legalább jelképesen fellapozzuk ezeket a kézzel festett könyveket, s vetünk egy pillantást díszlapjukra. A tulajdonos címerét láthatjuk a folyondárkeret alsó szárába festve. A mai értelemben vett ex libris előzményének tekinthetjük ezeket a festett és kézzel írt ún. protoexlibriseket, majd a későbbiekben a könyvtáblákra nyomott ún. szuperexlibriseket.
A mai értelemben vett ex libris valamely sokszorosító grafikai eljárással készül (fametszet, linómetszet, rézkarc stb.). Ilyen, a belső könyvtáblába ragasztott első ex librisek Wolsey angol bíboros és W. Pirckheimer könyveit díszítették. Az utóbbi könyvjegyét Albrecht Dürer metszette (1511-ben), aki mind a fametszet, mind a rézmetszet technikájában jeleskedett.

Magyar ex librisek
A legrégibb magyar ex libris is a XVI. századból való, és Teilnkes János pozsonyi könyvgyűjtőé. Néhány évtizeddel későbbi, de még mindig XVI. századi eredetű a bártfai római katolikus plébánia ex librise, amelyen két vadember Bártfa városának címerét tartja, alatta pedig pár soros latin vers olvasható.
A XVIII. század végéig az ex libris kevés kivételtől eltekintve címeres volt. Tulajdonosai nagyobb részt egyházi személyek, irodalompártoló és könyvszerető arisztokraták, köz- és magánkönyvtárak. Jellemző erre a századra, hogy a magyar ex librisek felirata többségében latin, esetleg német, de magyar nyelvű feliratot elvétve sem találunk.
A XIX. század első felében az ex libris szinte teljesen kiment a divatból, nagyobb mérvű fellendülés csak a XIX. század végén, a gyűjtőtevékenység fellendülésével következett be.

Ex libris gyűjtés
Az ex libris gyűjtése világszerte a XIX. század végén kezdődött. A könyvtárosok felismerték az ex librisek könyv- és könyvtártörténeti jelentőségét, tehát megindult tudományos feldolgozásuk. E munkába hamarosan bekapcsolódtak a művészettörténészek is. Megalakultak az első ex libris-gyűjtő egyesületek, megindultak a szakfolyóiratok.
Magyarországon a gyűjtőélet komolyabb megindulását az 1903-ban megrendezett első magyar ex libris kiállításnak köszönhetjük, melyet az Iparművészeti Múzeumnak és könyvtárának akkori vezetője, Czakó Elemér rendezett.

Hirdetés