eme P karca


>!
eme P
Irodalmi díjak

Merítés-díj

Hamarosan sor kerül a második Merítés-díj előválogatásának eredményhirdetésére. A zsűrinek ebben az évben sem volt könnyű dolga – a tavalyi első megjelenésű szépprózakötetek közül (http://moly.hu/listak/2015-magyar-szepproza) ezúttal is csak tíz cím kerülhetett fel a szűkített listára. A válogatás még a véghajrában is sok megelepetést és izgalmat tartogatott számunkra. Számos kötet, melyet bár egyénenként szerettünk és/vagy fontosnak tartottunk, a közösség összesített szavazata alapján nem jutott tovább a következő fordulóba.
A kimaradó művek egy részéről egy háromkarcos sorozatban tájékoztatunk titeket.

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
A tárcanovellákat @Kuszma szerint inkább kisebb adagokban ajánlatos fogyasztani, az elbeszélésekétől eltérő olvasói stratégiával. Úgy tűnik, @ppeva-nál működött a recept: bármennyire is olvastam volna egyvégtében, több részletben, kisebb dózisokban olvastam ki. Az, hogy alig vártam, mikor kaparinthatom megint a kezembe, jelezte azt is, mennyire szerettem olvasni.
Még egy szimpla villamosozást is úgy ad elő, mint egy afrikai szafarit, hát még ha a politikusok Magyarországáról beszél, ami köztudottan hétszer olyan durva, mint bármelyik afrikai szafari! @Kuszma
Végre sok humorral, komolyat is lehet írni mai, magyarországi történésekről. Mint egy jó Hofi-poén… röhögsz, majd ráérzel az igazságra, és hogy magadon, magunkon röhögünk. Kínunkban, sokszor. A személyessége pedig őszinte. Igazi „sötét ló” volt ez a kötet, mégis az idei kedvencek közé került. @robinson
a kisrealista történetek úgy jönnek egymás után, hogy egyikből a másikba, fanyarul ugyan, de átmosolygod magad. Néha fel is nevettem. Sírva vigadtam (jaj egy közhely, de igaz). Másokon szórakoztam úgy, hogy közben egy voltam közülük, ugyanabban a show-műsorban. Zúdult és zajlott, összeomlott és felépült a világ közben. De biztonságban voltam, mert az író egy pillanatra sem hagyott magamra. @n

Horváth Viktor: Möbion
Egy szokatlan kötet: képzőművészeti tárgyak fotói és szöveg szimbiózisa. A Möbion egyike azon műveknek, melyek egyrészt megosztották, másrészt eléggé elbizonytalanították a zsűritagokat.
Az író magabiztosan jelöli ki a kísérleti műfaj határait, s ezáltal a többi művész amúgy széttartó gondolatvilágát is (egy könyv erejéig) közös útra tereli. Érzékenyítő könyv, mind a kortárs képzőművészet, mind az irodalom gazdagabb lett általa. @akire
Ez meg mi a rottendrakken? @pepege és @ppeva reakciója.
Még az is megeshet, hogy nem fogtam fel, amit olvasok, de akár kedvencelhetném is, éppen emiatt. Aztamindenit volt! @n
pszichedelikus poszthumán posztmodern (…) Ezt a kisregényt (azt hiszem) nem kell, nem lehet megérteni: át kell szűrni magunkon, aztán lesz, ami lesz. A magam részéről lenyűgözőnek találom ezt a nyakig érő kását, amivel Horváth meglepett. @Kuszma
mielőtt elkezdenénk gondolkodni, hogy most akkor egy távoli helyen, a jövőben játszódó sci-fit vagy egy álmokon átívelő kalandot olvasunk, feltűnik, hogy ezek az utazások egy gyanúsan Földszerű helyen történnek Ha figyelembe vesszük a Birodalmak geológiai elhelyezkedését (…), rögtön adódik a Pokol-Föld-Mennyország értelmezés is, főleg úgy, hogy nemegyszer Dante idézetekbe futhatunk. A kötet nagy erénye, hogy egyik mellé sem kell letenni a voksunkat, mindegyik érvényes – de mégis, az egyik a másik nélkül nehezen értelmezhető. @giggs85

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Prózaként is olvasható, verses regénybe öntött disztópia. Sváb-hegyi anzix behavazott tájjal. @Csabi
Ugyancsak megosztó könyv – azok, akiket nem nyert meg maradéktalanul, elsősorban a szélesebb kitekintés és a felvillantott ötletek mélyebb kidolgozásának hiányát rótták fel neki.
Sokaknak viszont elnyerte a tetszését:
Középszerű emberekről talán lehetetlen nem középszerű művet írni. (…)Térey éppen ezáltal csak udvari bolonddá válik. Akinek megengedtetik, hogy kinyissa a száját, hogy kimondja, amit mindenki gondol, ám egyszersmind tudnia kell, hol a határ, meddig mehet el. Pont annyira megy hát, ahol látszik, hogy tudna tovább is, de még nem lesz nagy formátumú, kiváló. (…) Kétségkívül nagy tehetség által alkotott nagy mű, tehát adomány és munka egy helyen, a végeredmény mégis puhán fed csak, mint a hó, s úgy is olvad el. Persze lehet, hogy éppen erre van szükség. A nagyság záloga a súlyegyentartás. @balagesh
Én azokkal értek egyet, akik szerint Térey nagyon jó jellem- és korszakábrázoló. Úgy vannak odatéve bizonyos félmondatok, hogy abban az egész mostani valóságunkra rá lehet látni. @cseri
olyan aprólékos részletességgel, olyan pontosan énekli meg a hóba ragadt Budát, olyan örök időknek szóló, szép és mégis szarkasztikus képet fest a Svábhegyről, az Istenhegyi útról, olyan bizsergetően életszerű, bár marginális kitérőket tesz szőlőhegyi mulatságokon, fáklyás felvonulásokon, hogy engem kilóra megvett magának. (…) egész egyszerűen egy merő élvezet. @Kuszma

Háy János: Hozott lélek
Háy János előző írásaival magasra emelte a mércét. Talán ezért is okozott némiképp csalódást többünknek is a tavalyi kötet. A hozott lelkek történeteinek sorát sokan (@ppeva szavaival) a nyomasztó kapcsolatok példatárának látták, és @pepege-hez hasonlóan úgy érezték, hogy nem is több történet van itt, nem is több kapcsolat, hanem az egész egy masszává állt össze bennem, egyetlen kapcsolattá, amely NEM MŰKÖDIK.
Persze nem szűkölködünk pozitív értékelésekben sem:
Régóta mondom: ha van Tar Sándornak utóda, örököse a magyar irodalomban, akkor az Háy János. @cseri
A gyönyörű szavak, sorok fájdalmas felnőttmesék napjaink problémáiról. (…) Olyan tükröt tart elénk Háy János, amibe bele kell nézzünk. Ha a látott kép nem éppen nekünk tetsző, azért nem a tükör a hibás. Az ábrázolt sorsok fájóak, beléd marnak, mégis jól estek olvasni. Egy jó nagy pofon, ami kellő időben csattant el. Felráz. @robinson
A vakon leledző és fojtogató lélekgödörben ránk lapátolt szöveghalmok televényében kikelve, olykor logikátlanul töredezett szárú kúszóindák végén tűzvirágot nyitó folyondárok pedig tisztán hozzák a gondolat- és kötőjel nélküli megkomponáltság minden Háy-jal (bocsi) megkent modernségű novelláit. @Goofry

Spiró György: Diavolina
Spiró Gorkij-regényét (a fent is említett magasra tett mérce miatt) ugyancsak nagy elvárásokkal olvastuk. Ezzel szemben sokunkban hagyott hiányérzetet, elsősorban azért, mert egy, a szokásos módon lenyűgöző alapossággal kidolgozott nagyregényt vártunk.
mindvégig éreztem a szövegben valami feldolgozatlan idegenséget @Biedermann_Izabella
Mintha a korról és Gorkijról mondana valamit a sokaknak. Nem túl bonyolultat, és egészen érthetőt – csak éppen mi nem a művet kaptuk kézhez. (…) a nagyregény (a Gorkij-archívum, a Negyven év) helyett csak jegyzeteket kaptunk. @balagesh
Azt hiszem ugyanaz a túltelítettség éri az embert, ami egy diktatúra megélése közben is, hogy a negyedik évben már nem kapod fel a fejed arra, hogy őt is elvitték, őt is megnyomorították, ezt is szétverték. Ennek ellenére látszott a kutatómunka, de valahogyan jobban élveztem volna, ha kicsit slendrián az író és ehelyett a könyv helyett kapunk valamit a tényadatok és a nagyon szemérmesen szubjektív elbeszélés mellett. @szigiri
@olvasóbarát viszont elismerően ír a regényről:
A kötet témája a művészet és a hatalom viszonya, kapcsolata. Félelmetes szerep a hatalom kegyeltjének és egyben foglyának lenni. Spiró most is alaposan utánajárt a dokumentumoknak (…) Jó választás, hogy a történetet egy szolgából orvossá váló nővel mondatja el, aki tanúja volt az eseményeknek. (…) Diavolina jól látja és láttatja a rendszer embertelenségét, a normális élet lehetetlenségét.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

Kapcsolódó könyvek: Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban · Háy János: Hozott lélek · Spiró György: Diavolina · Térey János: A Legkisebb Jégkorszak · Horváth Viktor: Möbion

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Háy János: Hozott lélek
Spiró György: Diavolina
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Horváth Viktor: Möbion
1 hozzászólás
Hirdetés