eme P karca


>!
eme P
Zene a könyvben

“– Most hozták ezt a Danyiil Safrant. Gyönyörű felvétel: Sosztakovics kilencszáznegyvenhatban írott hegedűszonátája, az első előadás. Maga Sosztakovics is játszik rajta – simogatta meg szeretettel a professzor a lemezt lebarnult kezével, ujjain hosszú körmökkel. – Danyiil Safran pedig abban az időben mindössze huszonhárom éves volt. Zseniális, zseniális hegedűművész…”

"– Mondd, Edvin, Gracsevszkij elhozta neked azt a lemezt?
Edvin Jakovlevics észbe kapott, elnevette magát, és kiment a konyhából. Igen, beszéltek róla, most már elég.
Elővette táskájából a hegedűszonátát, és feltette a lemezjátszóra. Vera már a fotelben ült, bent a szobában, amelyet csak feltételesen lehetett nagyszobának nevezni.
A szonáta legkorábbi előadása volt ez. Kesőbb, kilencszázötvenben Sosztakovics felvetette ezt a szonátát Rosztropoviccsal is, és még egy kicsit át is írta az eredeti verzióhoz képest.
Vinberg nagy, szőrpamacsokkal benőtt füle, melyet a távoli ősöktől örökölt, mintha mozgott volna a nagy megerőltetéstől. Vera Szamuilovna, aki képzett zenehallgató volt, már korábban is úgy gondolta, hogy Danyiil Safran sokszínűbb, mint Rosztropovics.
De ez most itt Sosztakovics volt, aki számára száraznak és érdesnek hatott. A férje mást hallott ki ebből a muzsikából: kompromisszumnélküliséget, a belső konfrontació drámáját. A harmadik tétel zongorakadenciája a kései Beethoven-szonátákra emlékeztetett.
– Kiúttalanság. Kozmikus kiúttalanság. Nem igaz, Vera?"

Dmitrij Dmitrijevics |Sosztakovics (Szentpétervár, 1906. szeptember 25. (szeptember 12.) – Moszkva, 1975. augusztus 9.) orosz zeneszerző és zongoraművész.
A sztálinista idők alatt a szerőz többször is kegyvesztett lett. Az 1937-es V. szimfónia, mely egyféle kompromisszum, nem foglal állást sem nyíltan, sem burkoltan a rendszer ellen vagy mellett, zeneileg konzervatív, de nem banális. A mű sikert aratott, és máig Sosztakovics legnépszerűbb alkotásai közé tartozik. A mű emléket állít a sztálinizmus áldozatául esett Tuhacsevszkij marsallnak. VII. szimfóniája az orosz ellenállás szimbóluma lett a Szovjetunióban és Nyugaton egyaránt. 1948-ban a Zsdanov-rendelettel Sosztakovics műveinek nagy részét betiltották, nyilvános bűnbánásra kényszerítették, családját megfosztották előjogaitól, enyhülést a hatvanas évek eleje hozott, mikor maga a zeneszerző is (egyesek szerint az elkötelezettség bizonyítása érdekében, vagy azért, mert kényszerítették, mások szerint gyávaságból) belépett a pártba.
Sosztakovics több alkalommal az antiszemitizmus céltáblája is lesz, először a Hegedűverseny és a Zsidó népköltészetből című dalciklus, majd a XIII. Szimfóniája („Babij Jar”) miatt. Ez utóbbi művében számos, Jevgenyij Jevtusenkótól származó verset megzenésített. Ezek közül az első a második világháborúban meggyilkolt zsidóknak állít emléket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dmitrij_Dmitrijevics_Sosztakovics

Danyiil |Safran (1923. január 13. – 1997. február 7.) orosz csellista.
http://en.wikipedia.org/wiki/Daniil_Shafran
Msztyiszlav Leopoldovics |Rosztropovics (1927. március 27. – 2007. április 27.), közeli barátainak „Szlava”, orosz gordonkaművész és karmester volt. A zeneértő közönség őt tartja a 20. század egyik legnagyobb gordonkaművészének.
http://en.wikipedia.org/wiki/Mstislav_Rostropovich

A regényben említett hegedűszonáta:
http://www.youtube.com/watch…

A 40. op. Sosztakovics és Safran előadásában:
http://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Ljudmila Ulickaja: Imágó

Ljudmila Ulickaja: Imágó
Hirdetés