eme P karca


>!
eme P
Zene a könyvben

"Az utolsó úri lakások egyike volt ez a Marx es Engels utcában, az egykori Malij
Znamjonszkij közben, a Puskin Múzeum mögött, és talán ez volt az egyetlen olyan család az országban, amely a lakásában a ház felepítésétől kezdve, kilencszázhat óta itt élt: a dédpapa, a nagypapa, a papa és Borisz is – senkit nem lakoltattak ki, nem tartóztattak le, nem szűkítették a lakóteret. A családi legenda szerint éppen ebben a lakásban, és egyáltalan nem a Peskováéban hallgatta meg Lenin Beethoven huszonharmadik szonátáját Iszaj Dobroveinnek, vagyis Eleonora Zorahovna öccsének előadásában. Itt, a szomszéd szobában hangzottak el vagy a vezertől, vagy Gorkijtól a nevezetes szavak: „Rendkívüli, nem is emberi zene… De nem tudok gyakran zenét hallgatni, mert erősen hat az idegeimre, kedves ostobaságokat szeretéek mondani, és szeretném megsimogatni a fejüket azoknak az embereknek, akik, miközben a szennyes pokolban élnek, képesek
ilyen gyönyörűséget megalkotni…”
És az ostobásagok egyáltalán nem bizonyultak kedveseknek, a simogatásától pedig ezrével hullottak le a fejek…
Liza, akinek ezek a legendák immár családivá váltak, halkan elmesélte őket Szanyának, amikor kicipelte magával az erkélyre. És még valami: Dobrovein állítólag egyáltalán nem az Appassionatát játszotta akkor, hanem a tizennegyedik, vagyis a Holdfény szonátát. A nagyokosok összekavarták." 241-242. o.

A romantikus, szubjektív lenyomatú Holdfény szonáta (1801) |Beethoven korai alkotói periódusának terméke. Beethoven középső alkotói korszaka röviddel süketséggel kapcsolatos válsága után kezdődött. Ezt a korszakot hatalmas erejű művek jelzik, melyek tele vannak hősiességgel és küzdelemmel; köztük találjuk az Appassionátát is (1806), melyet a szerző Brunszvik Ferenc grófnak – barátjának és mecénásának ajánlott.

http://www.youtube.com/watch…
http://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Ljudmila Ulickaja: Imágó

Ljudmila Ulickaja: Imágó
Hirdetés