latinta SP karca


>!
latinta SP

A festőt elbűvölte az akt műfaja, a növényzetbe olvadó vagy a tengerparton feltűnő női testek erotikus kisugárzása, érzékisége. Számos jelentős mű született ebben a témában, például az Aha oe feii (Mi az? Féltékeny vagy?) (1892) és a Fatata te miti (A tenger közelében) (1892). A különleges színek és érzékek harmóniájának keveredése jellemző ezekre a képekre, melyeken a táj a háttérben dekoratív vagy absztrakt elemként jelenik meg. Gauguin könyvében is jelzett művészi célja két különböző ihletforrás, az ősi tahiti kultuszokat bemutató írásbeli hagyomány és a színek, hullámvonalak harmóniája által keltett „zeneiség” egymáshoz való közelítése volt. Tahiti korszakában készült festményeinek szimbolizmusra utaló jegyei egy különleges költőiség tanulmányozásából fakadtak. Ez a költőiség a „leírhatatlan”-nal foglalkozik, „akárcsak a zene a maga területén”. Így ír erről a művész a későbbiekben: „A sokféle ambivalens érzést a színek keltik bennünk. Márpedig a színeket csakis kétértelműen lehet felhasználni azokban az esetekben, amikor nem leírni szeretnénk velük valamit, hanem a zenéhez hasonlóan érzelmeket kívánunk általuk kifejezni. A szín természetéből fakadóan, titokzatos, burkolt lényegét tekintve alkalmas ezeknek az érzelmeknek a kifejezésére. A szimbólum a tudás birtokában megalkotott harmónia révén jön létre. A szín, akárcsak a zene, természetéből adódóan rendelkezik egyfajta egyetemes, meghatározatlan rezgéssel. Ez a szín titkos energiája.”

A kép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/48/Paul…

Vö.: http://moly.hu/karcok/207217

Kapcsolódó könyvek: Fiorella Nicosia: Gauguin

Fiorella Nicosia: Gauguin
Hirdetés