blackett P karca


>!
blackett P

Gasperini-karcok, 4. felvonás – Egy kis irodalomelmélet II.

A hatvanas évek vége női magazinjainak diskurzív világa tágulni kényszerült a politika és annak a ténynek a fokozatos felismerése hatására, hogy „a személyes ügy politikai ügy”. Nem voltak többé kizárva a párbeszédből a szociális és politikai dimenziók, és kezdtek teret kapni az olyan témák, mint a szexualitás, a születésszabályozás vagy az ifjúság tiltakozó mozgalmai. Gasperini, aki ekkor már csak a balközéphez húzó Annabellában publikált, vitafórumként kezdte használni rovatát a huszadik századi Olaszország két legnagyobb vitás kérdésében, a válás (amelyet 1970-ben legalizáltak, de 1974-ben népszavazással kellett megvédeni) és az abortusz (amelyet 1978-ban egy hosszú és keserű kampányt követően dekriminalizáltak) témájában.

Gasperini önéletrajzi ábrázolása is reflektálta ezeket a változásokat. Fantasmi nel cassetto (Szellemek a fiókban) (1970) című művének fő témája Brunella munkája tanácsadó rovat-vezetőként és a tény, hogy életének középpontjában a munka áll. Gasperini most először ábrázolja narratív énjét és a családját egy problémákkal teli szociális kontextusba ágyazva. A „szellemek” a „fiókban” pedig az olvasók, akiknek a problémái és szükségletei teljesen kitöltik Brunella idejét és lefoglalják minden energiáját. Ez bűntudattal tölti el gyermekei és családja felé, és feloldhatatlan feszültséget okoz közte és a férje között.

Az Egy nő és egyéb állatfajták (1978), bár először szintén az Annabellában jelent meg folytatásokban, volt Gasperini próbálkozása arra, hogy új olvasóközönséget nyerjen meg magának, anélkül, hogy elveszítené a régit. A mű általános műfaji jellege szándékos kétértelműség. A cím alatt szereplő „regény” megjelölés felszabadítja a szerzőt az „önéletrajzi szerződés” alól, de maga az is, hogy a könyv önéletrajz volna, sorozatosan tagadva van a szövegben. Mindazonáltal a szöveg számtalan olyan életrajzi visszaemlékezést és Gasperini korábbi műveire vonatkozó visszautalást tartalmaz, amelyek miatt az olvasó számára Gasperini önábrázolása végső summázatának tűnik.

Az Egy nő és egyéb állatfajták a Krónikák fájdalommentesített derűje és a Fantasmi sötétsége közötti átmenetet jelenti. A fájdalommentesítés lebontására irányuló írói törekvés mind a forma, mint a tartalom szintjén megfigyelhető. A Krónikák esetében a konvencionális elbeszélésforma konvencionális tartalommal párosult: minden fejezet kerek egész volt, és volt bevezetése, kifejtése és egy jórészt derűs befejezése. Az Egy nő és egyéb állatfajták stilisztikai szempontból jóval összetettebb: látszólag nincs sem bevezetése, sem befejezése. Az önéletrajzi elmélkedések töredezettek, nem-lineárisak és folyton félbeszakadnak, kirajzolva ezzel Brunella személyiségét, amely egyre formálódik az egymással ütköző ideológiákra adott reakcióinak hatására. A fájdalom (mind a fizikai, mind a lelki fájdalom) a szövegbe ágyazódva létezik, mint egy – jellegéből adódóan befejezetlen és átmeneti – élet szerves része.

Több fonal is vezet a szövegben a végkifejlet, Brunella négy bátyjának az Ellenállásban való részvétele közben bekövetkező halála felé. Ez az epizód teljesen fiktív: Bianca Robecchinek három bátyja volt, akiknek korai, de egymástól időben független halálát egy örökletes betegség okozta. Volt azonban az életében egy valódi háborús tragédia, amely soha egyetlen művében sem jelenik meg, sem közvetlenül, sem közvetetten: csecsemő fia halála, akit egy légitámadás során taposott halálra a tömeg.

A fivérek halála jelenti a fókuszt és egyben a részleges magyarázatot is arra a fájdalomra, amely ifjúságától középkorú éveiig kíséri az önéletrajzi ént. A történet ezen eleme egy kiegészítő értelmezést is kínál. Az Egy nő és egyéb állatfajták, valamint a szövegbe ágyazódott, 1920 és 1970 közötti olasz politikai elemek meglehetősen összetett struktúrája egyfajta intertextuális kapcsolatot hoz létre az Egy nő és Natalia Ginzburg jóval elismertebb Lessico famigliare című műve (1963) között, amely művet Brunella maga csodálattal említ (p. 100). Mindkét szöveget átszövi az antifasizmus és a baloldali politikai elköteleződés, habár az Egy nő lapjain jóval családiasabb modorban, mint a Lessico famigliare-ban. Mindkét műben megjelenik egy családtag antifasiszta tevékenység miatti halála. Az ismétlődő utalások Brunella családjának antifasiszta múltjára, amely ebben a háborús tragédiában csúcsosodik ki, olyan hitelt kölcsönöznek, amely mind a műnek, mind a szerzőnek segíthet elismertséget szerezni a döntően a középtől balra álló olasz irodalmi életben. Gasperini könyve így tulajdonképpen ugyanazt a textuális teret foglalja el, mint Ginzburgé, bár vegyesebb olvasótáborának köszönhetően egy [recepció szempontjából] kevésbé kifinomult szinten.

Gasperini önéletrajzi írásai alig kaptak kritikai figyelmet az irodalmi élet, vagy ami azt illeti, a feministák oldaláról, és valószínűleg arra vannak ítélve, hogy örökké a „női irodalom” gettójában senyvedjenek. Egy 1978-as interjúban Gasperini ezt így kommentálta: „egy „nőknek író” írónő nem érdemel figyelmet és eleve hátránnyal indul, valószínűleg mert a nők „nem kapnak tiszteletet”(Le signore "grandi firme”, p.109). Az Egy nő és egyéb állatfajták elemzése megmutatja, hogy – dacára annak, hogy szerzője inkább a női emancipáció, semmint a feminizmus nézeteinek szószólója – a mű a feminista női autobiográfiák egyik első példája, amennyiben nem hajlandó lineáris vonalú sikerkrónika lenni, hanem a nők életének széttöredezettségére és fájdalmára fókuszál. Az olasz feminista önéletrajzi irodalom csak néhány évvel ezután kezdett kibontakozni, az olyan szövegek megjelenésével, mint Clara Sereni Casalinghitudine (kb. A háztartási eszközök hosszúsági foka), Fabrizia Ramondinos Althénopis, Marina Jarre I padri lontani (kb. A távoli apák) és Luisa Passerini Autoritratto di gruppo (kb. A csoport önarcképe) című művei. Gasperini művei, amelyeket mindenféle korú és társadalmi helyzetű nő olvasott, annak az irodalmi légkörnek a részei voltak, amely ezt az irodalmi fejlődést elősegítette.

***
A fenti absztrakt Mirna Cicioni és Susan Walker kizárólagos szellemi tulajdona, amely szellemi tulajdonjogot különböző magyar és nemzetközi jogszabályok védik.

Ahol eredetileg megjelent:

Mirna CICIONI, Susan WALKER, Coming round. Autobiography and Anesthesia in Brunella Gasperini’s cumulative self-construct = Studi d’italianistica nell’Africa Australe. Scrivere l'autobiografia, szerk. John GATT-RUTTER, 15/2, 2002, 5-23.

Ahol én találtam: http://brunella.altervista.org/php/ciwa.php

A fordítást én készítettem, tehát forrásmegjelölés nélkül átvenni tilos.

A kép forrása: https://www.facebook.com/#!/photo.php…

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

16 hozzászólás
Hirdetés