blackett P karca


>!
blackett P

Gasperini-karcok, 4. felvonás – Egy kis irodalomelmélet I.

Az alábbi írás egy 2002-ben megjelent tanulmány absztraktja. Szerzői elismert szakértők a II. világháború utáni olasz női irodalom, a gender studies és az irodalomtudomány területén.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a fajta elemzés sokaknak unalmas vagy érdektelen lehet, de úgy gondolom, sok érdekes, apró részlettel szolgál Gasperiniről, és jelentősen formálhatja mind a róla, mind a műveiről alkotott képünket.
Az absztraktot hosszúsága okán két részletben közlöm.

***
Mirna Cicioni – Susan Walker: Ráeszmélés. Önéletírás és anesztézia Brunella Gasperini kumulatív önábrázolásában

Bianca Robecchi Gasperini (1919-1979) újságíró volt, romantikus regények írója, egy tanácsadó rovat vezetője, feleség és anya. Brunella Gasperini név alatt regényeket, novellákat és non-fiction műveket írt, valamint két női magazin tanácsadó rovatának is a vezetője volt 1952 és a halála között. Legfontosabb műve az Egy nő és egyéb állatfajták című önéletrajzi jellegű könyve.

Úgy véljük, Gasperini munkásságának fő érdekessége abban az önéletrajzi konstrukcióban rejlik, amelyet az Egy nő és egyéb állatfajták, a három kötetes, először 1959 és 1965 között fejezetenként publikált, és később Siamo in famiglia összefoglaló cím alatt megjelent „családi történetek”, a Krónikák, valamint rovatában az olvasóival 20 éven át folytatott dialógus alkotta makroszöveg formál. Reményeink szerint be tudjuk mutatni azt, hogyan fejlődik fokozatosan ez az, egy női magazinban megjelenő folytatásos regény keretei közé szorított önéletrajzi konstrukció „irodalmi szöveggé”, és kezdi el betölteni azt az űrt, ami a populáris irodalom és a címkék nélküli irodalom között húzódik. Azt is felvetjük, hogy ennek a fejlődésnek az egyik eszköze annak a fájdalomnak és konfliktusoknak az elfogadása, amelyek a szerző korábbi önéletrajzi jellegű szövegeiben erőteljesen el van hallgatva (vagy amelyek szövegek, Gasperini szavaival, fájdalommentesítve vannak).

A modern önéletírás-elmélet egyik alapvetése az, hogy minden önábrázolás önmaga speciális kulturális kontextusába van beágyazódva (ezt nevezi Jerome Bruner „virtuális kultúrának”). Nézetünk szerint Gasperini „virtuális kultúrája” (amely többé-kevésbé a két népszerű magazin, a Novella és az Annabella olvasói körével azonosítható) egyszerre formálta a szerző önábrázolását, és formálódott ezen önábrázolás révén.

1959-ben Gasperini már kilenc éve publikált romantikus történeteket a Novella és az Annabella lapjain. Hét éve vezetett mindkét lapnál tanácsadó rovatot, kezdetben Candida, később Brunella néven. Ez a két nyilvános tevékenység (az íróé és a tanácsadó rovat-vezetőé) kétmilliós olvasótábort toborzott Gasperininek, és jelentősen hozzájárult egy formálódó önéletrajzi konstrukcióval rendelkező nyilvános személyiség kialakulásához.

1959 és 1965 között az Annabella hetente közölt egy-egy történetet (Krónikák) Gasperinitől, amely a Gamberini család kalandjait mutatták be a férj, a lánygyermek és az író-újságíró feleség/anya szemszögéből. A három narrátor az önéletrajzi személyiség három különböző oldalát állítja az előtérbe: a feleséget, az anyát és a felkapott írót. A helyzetkomikumra épülő vígjátékok szabályai szerint Gasperini történetei meghatározott elbeszélés-struktúrára épülnek: mindegyik fejezet egy-egy kisebb családi dráma, amely a történet folyamán fokozatosan kibomlik, majd a végére gyorsan és sok humorral rendeződik. A fájdalom, bár valós, soha nem halálos vagy maradandó. Az olyan konfliktusforrások, mint a homoszexualitás, a drogok vagy a szegénység kívül maradnak Gamberiniék családi körén.

Az Egy nő és egyéb állatfajták lapjain Gasperini egy világos metaforán keresztül érzékelteti a Krónikák megalkotásakor használt technikáját: „(…) és úgy hittem, [a Krónikák] igazak. Nem mintha hazugok lettek volna. De nem voltak igazak sem. Fájdalommentesítve voltak.” (p.147.). Kétféle magyarázatot is ad erre. Az egyik történelmi és politikai: a Krónikák az 1948-as kereszténydemokrata választási győzelem és a gazdasági fellendülés évei között íródtak, amikor a társadalom peremére szorult csoportok frusztrációi még kimondatlanok voltak. A második önéletrajzi jellegű: „Érzéstelenítettem magamat.”, írja az 1979-es önéletrajzi én a hatvanas évek közepén létező önéletrajzi énről (Egy nő és egyéb állatfajták, p.137), arra utalva, hogy akkoriban elnyomta magában a saját tevékenységével kapcsolatos kételyeit.

folyt. köv.

***
A fenti absztrakt Mirna Cicioni és Susan Walker kizárólagos szellemi tulajdona, amely szellemi tulajdonjogot különböző magyar és nemzetközi jogszabályok védik.

Ahol eredetileg megjelent:

Mirna CICIONI, Susan WALKER, Coming round. Autobiography and Anesthesia in Brunella Gasperini’s cumulative self-construct = Studi d’italianistica nell’Africa Australe. Scrivere l'autobiografia, szerk. John GATT-RUTTER, 15/2, 2002, 5-23.

Ahol én találtam: http://brunella.altervista.org/php/ciwa.php

A fordítást én készítettem, tehát forrásmegjelölés nélkül átvenni tilos.

A kép forrása: http://hope-viaggineltempo.blogspot.hu/2012/05/brunella…

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

Hirdetés