blackett P karca


>!
blackett P

Kép: Carolina Pernigo, http://www.criticaletteraria.org

Anno ígértem egy Gasperini karc-sorozatot, vegyétek úgy, hogy ez az első rész.

Bianca (Brunella) Gasperini, született Bianca Robecchi (Milánó, 1918. december 22. – 1979. január 7.)

Klasszikus irodalomból és filozófiából szerzett diplomát. A második világháborút követően rövid ideig tanárként dolgozott, majd az ötvenes években a Corriere della Sera* és a Rizzoli** lapcsoport más lapjainak publicistájaként dolgozott. Mondja el Brunellának című rovatában, amely huszonöt éven keresztül futott az Annabella (később Anna) című magazinban, a korszakhoz képest meglepő nyíltsággal és őszinteséggel beszélt olvasóival olyan témákról, mint a válás, az abortusz, a család, a drogok vagy a politika***. Korábban Candida álnéven írt Levelek Candidának cím alatt a Novella című lapban.

Első regénye, az Annabellában már folytatásokban megjelent L’estate de bisbigli (Suttogások nyara) 1956-ban jelent meg. Ezt a következő húsz év során 29 regény, esszé és gyűjteményes kötet követte. Magyarországon ezek közül mindössze négy jelent meg: a „Családi krónikák” három kötete (Én és ők, Ő és mi, Mi és ők), illetve a „majdnem pontos” önéletrajz, az Egy nő és egyéb állatfajták.

Szemezgetek nektek az érdekesebben hangzó kötetekből.

1970-ben jelent meg az I fantasmi nel casetto (Szellemek a fiókban) című műve, amelyet az érdekesen hangzó „önéletrajzi regény” címke alatt tartanak számon. Ebben az írónő két átlagos napot dolgoz fel az életéből, bemutatva, hogyan egyensúlyozik egyre kétségbeesettebben a családja, a saját, önmagával szemben támasztott elvárásai, és az olvasói által a nyakába zúdított levelek, telefonhívások, problémák között.

1975-ben adták ki Il galateo di Brunella Gasperini (Brunella Gasperini etikettje) című, erősen ironikus hangvételű útmutatóját, amely megpróbálja leporolni és a hetvenes évek modern társadalmának igényeire szabni a XIX. századból örökölt viselkedési szabályokat – természetesen női szemszögből.

Kiadója, a Rizzoli Gasperini halálát követően kétkötetnyi válogatást jelentetett meg az írónő levelezési rovatában megjelent írásokból. Ezek az 1979-es Cosí la penso io (Így gondolom én), illetve az 1981-es Piú botte che risposte (Több csapás, mint válasz).

_
A karc létrejöttében az olasz Wikipedia, Vera Mantovani, az enciclopediadelledonne.it egyik szerzője, a lafeltrinelli.it és annak cappottinace nevű felhasználója, valamint a Google játszott fontos szerepet.

Ha valaki, aki nálam jobban tud olaszul, azt venné észre, hogy valamit rosszul fordítottam le, ne habozzon figyelmeztetni rá.

_
Jegyzetek:

*A milánói Corriera della Sera az egyik legrégebbi és legmértékadóbb olasz napilap.
**A mai RCS MediaGroup kiadócsoport.
***Ne felejtsük el, hogy Olaszországban a válás csak 1970. decemberében került legalizálásra, és még így is népszavazást kellett róla tartani 1974-ben – mint olyan, a korai hatvanas években Brunella többi témájával egyetemben botránykőnek számított.

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

9 hozzászólás