pistika P karca


pistika P>!
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

2020-12-31 | Előszilveszter | Virágos-nyereg — Hármashatár-hegy — Szépvölgy
Kb 6.5km és 333m emelkedő
https://my.viewranger.com/track/details/MTc1Mzg4OTQ= (Térkép, adatok és galéria)

Megint elérkezett az idő, éjszakai túra a Hármashatár-hegyi kilátóba, megünnepelni szilveszterkor az újévet.
De, kijárási korlátozások vannak és 20:00-kor takarodó. Sebaj, 16 körül már sötétedik, nagy tűzijátékozás nem lesz, nem maradok le sokról, hogyha nem éjfélkor megyek, hanem csak délután.
Terveztem, szerveztem, szóltam a társaságnak, egyedül maradtam. Nem is baj.
3 útvonal került szóba, végül a legrövidebbet választottam, nem bánom utólag sem. Közel két hónapot hagytam ki, semmi mozgás november eleje óta.

16 körül szálltam le a buszról nem messze Virágos-nyeregtől és indultam neki. A rétre érve csináltam pár fényképet imádom amikor a felhő-köd félig-meddig lepi el a dombokat és vagy ki-kikukucskálnak vagy félhomályból áttűnnek, Jánoshegy irányába több ilyen is volt.
Itt elő is vettem a fejlámpámat, gondoltam biztos amit biztos, Vihar-hegyen is egy elég vastag felhő ült és kezdett már erősen szürkülni.

Ekkora mennyiségű és ennyire csúszós sárra nem számítottam. Szörnyű volt, nem emlékszem mikor dagonyáztam ekkorát utoljára. Nem telt el 15 perc és olyan sötét lett, hogy szinte azonnal kellett kapcsolni a fejlámpát.
Hátulról be is előzött egy pár, akik valami 50K-s túrán voltak épp, fejenként 2 alu túrabottal, jó irigy lettem. Eddig tartottam magam ahhoz, hogy makacs módon nem akarok túrabotozni, de ott akkor elég erősen elgondolkodtam azon, hogy legalább egyet mégis csak be kellene szerezni.
Nem sokkal később találtam a bozótosban egy faágat, de túl gyenge, rugalmas és rövid volt az én ízlésemnek, de ott akkor kellett valami és az ében sötét bokrok között felkaptam az első elégségeset.

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

A túra nagy része arról szólt, hogy “Hogyan kerüljük amennyire csak lehet a kitaposott útvonalat, különben komoly seggreesés lesz belőle”. Szerintem ennyit még nem tanakodtam 1-2 lépés után és ennyiszer nem mentem vissza néhány métert, hogy újra felmérjem merre érdemes menni. Többször fennakadtam faágakon, majdnem kiszúrták a szemem, ahogy próbáltam valahogy az avaros terepen araszolni és nem a csúszós sáron.
És nem segítette a helyzetet, hogy volt alkalom, amikor 2 méternél tovább nem láttam semmit még a legerősebb lámpa fénnyel sem. Olyan vastag volt a köd, hogy már-már világos volt minden irányban a világítástól, de olyan sűrű volt, hogy vágni lehetett volna.

Vihar-hegy és Hármashatár-hegy nyergétől kezdve viszont egy csapásra minden megváltozott. Járható lett az út, kitisztult minden, mintha az előző szakasz meg se történt volna.
A legnagyobb zavart az okozta, hogy a szélcsendben amit én kilihegtem pára, az akadályozott a látásban.

Guckler Károly kilátónál teljesen egyedül voltam amikor megérkeztem, az elég jó érzés volt, hogy csak az enyém.
Az épület aljánál van egy érme nyomó kurbli, 2x100Ft érme és egy 5Ft-os és négy választható mintát rá lehet nyomni az apróra. Ajánlom mindenkinek, hogy kerülje, nem működik rendesen, nem azt, vagy csak félig-meddig nyomja rá. Már múltkor is megcsillant a szemem erre a szuvenírre, de akkor nem volt nálam elég fém pénz. Ami a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásánál van az egy éve tökéletesen működött, azt ajánlom, ugyan az a fajta, csak más a nyomat.

Csinálgattam képeket, jól felöltöztem, töltöttem egy Jägert és korán elbúcsúztattam az évet úgy 17:30 körül. Tanakodtam merre menjek tovább a 3 cél közül melyik legyen. A leghosszabb, egy teljes kör? Egy meredek úton letrappolni a hegy oldalán? Vagy a már jól ismert biztonságos, legrövidebb úton a Fenyőgyöngyébe? Gondolkodás, gondolkodás, 20:00-ra otthon kell lenni. Hideg lett. Megéheztem. Elkezdtek gyűlni az emberek. Elindulok, majd később eldöntöm.

Trappolok lefelé az étterem mellett, megint nagyon csúszós a sár, de semmi különleges. Kezdek kifáradni, nem voltam erre felkészülve, hogy ennyire meg kell dolgoztatnom a lábaimat MINDEN irányban és aktívan küzdeni egy spárga ellen.
*reccs*
Eltört a túrabot miközben megmentett megint, hogy ne essek seggre, úgy tűnik azzal az alkalommal annyira megcsúsztam és annyira ránehezedtem, feladta. Túrák közben az összes óment megfogadom, a jókat és rosszakat. És ez egy elég erős jel volt, hogy fogjam csak rövidre. Ekkor persze megint még jobban elgondolkodtam, hogy tényleg kellhet nekem egy állandó fém bot. Majd meglátom. Megköszöntem a kettétört fa társamnak, hogy megmentett egy hatalmas sárzakótól és a bejáratott, legunalmasabb, legrövidebb irányba állítottam magam.

Nem is történt semmi más érdekes.
Csupán az tűnt fel, hogy sokkal nagyobb volt a kocsi forgalom mellettem az úton, mint tavaly éjfél környékén. Fura.

Jövőre megint, BÚÉK!