marschlako P karca


marschlako P>!
Fantasy

Mivel az utóbbi időben két spanyol fantasyt is olvastam, gondoltam összeszedek néhány művet korábbi olvasmányaim közül, melyet szívesen látnék a magyar könyvesboltok polcain is. Az első rögtön egy kakukktojás„ mert José Antonio Cotrina Vörös Hold-trilógiájának első kötete (Samhein aratása) nemrég jelent meg magyarul, s korábban nem olvastam, csak szemeztem vele, de Rocavarancolia abszurd világa egyből magával ragadott, így remélem a folytatásai is hamarosan olvashatóak lesznek magyarul.

Érdekes módon azonban a legsikeresebb spanyol fantasy tetralógiára, a Tramórea-saga köteteire még egyik kiadó sem csapot le (s én is még csak az első kötetet olvastam el nemrég). Pedig Javier Negrete az egyik leg(el)ismertebb szerző a spanyol fantasztikum (és az ókorban játszódó történelmi regények) terén, klasszika-filológus, aki (ó)görögöt a mai napig tanít. A Saga de Tramórea klasszikus epikus fantasy, gondosan felépített, összetett világgal mely a Gyűrűk Ura nyomdokait követi, de fel szokták hozni a hasonlóságát Rothfuss műveivel is, noha azoknál korábbi – a tetralógia első kötete, a La Espada de Fuego (A Tűz Kardja) 2003-ban jelent meg.

Hasonlóan összetett (s nem csupán világában, hanem szimbolikájában is) alkotás Ana María Matute Középkori-trilógiájának középső (s meglehetősen vaskos) kötete, az Olvidado Rey Gudú (Az elfeledett Gudú király). E kötet kicsit kilóg a sorból, hiszen témáját tekintve ugyan a fantasy zsánerébe is besorolható, azonban alapvetően egy szépirodalmi alkotásról van szó, mely egyes vélemények szerint jelentős lökést adott, hogy alkotóját a Spanyol Királyi Akadémia tagjai közé válasszák. Ezer szálon kapcsolódik a klasszikus Grimm és Perrault mesékhez, mégis egy egészen különleges világot tár elénk, melyet – a Nobel-díjra is jelölt, bár „csak” a spanyol nyelvterület Nobel-díját, a Cervantes-díjat elnyerő – szerzője szellemi végrendeletének is nevezett. A megjelenését követő évben 200 ezer példányt adtak el belőle.

Ha a szépirodalommal való kapcsolat után kicsit más zsánerek felé szeretnénk elmozdulni, akkor adja magát a horror, mely (a természetfelettivel együtt) igen gyakori vendég a spanyol fantasztikumban. A La torre prohibida (A tiltott torony) a 2012-es Minotauro-díj nyertese, melyre személy szerint igen mérges vagyok, mert szerintem a végén nagyon olcsó feloldást nyújtott az utolsó oldalakig remek, különleges atmoszférájú, izgalmas regénynek.

Félix J. Palma viszont nem követte el ezt a hibát: El abrazo del monstruo (A szörnyeteg ölelése) c. noir-regénye – melyben önmagához hűen végig kétségek között hagyja az olvasót, hogy vajon természetfeletti erők is szerepet játszottak-e a híres thriller-szerző gyermekének elrablásában – végig rengeteg izgalmat és fordulatot tartogat.

A végére egy olyan trilógiát hagytam, melyet még nem kezdtem el, s a szerzőt sem ismertem korábban, de érdekesnek tűnik: Aranzazu Serrano Lorenzo epikus fantasy trilógiája a fagyos Neimhaim vidékére vezet minket.

Kapcsolódó könyvek: Ana María Matute: Olvidado Rey Gudú · Javier Negrete: La Espada de Fuego · Javier Negrete: El espíritu del mago · Javier Negrete: El sueño de los dioses · Javier Negrete: El corazón de Tramórea · Ana María Matute: La torre vigía · Ana María Matute: Aranmanoth · Ángel Gutiérrez – David Zurdo: La torre prohibida · Félix J. Palma: El abrazo del monstruo · José Antonio Cotrina: Samhein aratása · Aranzazu Serrano Lorenzo: Los hijos de la nieve y la tormenta · Aranzazu Serrano Lorenzo: El azor y los cuervos

Ana María Matute: Olvidado Rey Gudú
Javier Negrete: La Espada de Fuego
Javier Negrete: El espíritu del mago
Javier Negrete: El sueño de los dioses
Javier Negrete: El corazón de Tramórea
Ana María Matute: La torre vigía
Ana María Matute: Aranmanoth
Ángel Gutiérrez – David Zurdo: La torre prohibida
Félix J. Palma: El abrazo del monstruo
José Antonio Cotrina: Samhein aratása
Aranzazu Serrano Lorenzo: Los hijos de la nieve y la tormenta
Aranzazu Serrano Lorenzo: El azor y los cuervos
Hirdetés