Tarja_Kauppinen IMP karca


>!
Tarja_Kauppinen IMP
Irodalmi díjak

Már csak egyet kell aludni, és lehull a lepel a Merítés-díj gyermekirodalmi kategóriájának idei top 10-es listájáról! Nagy szeretettel készítettük Nektek ezt a listát, egy éven át olvasgatva a hazai gyermekirodalmat. Ez alatt az egy év alatt ismét rácsodálkoztam a gyermekirodalom jelentőségére, melyet néha talán hajlamosak vagyunk alábecsülni. Én legalábbis, mielőtt zsűritag lettem volna, csak elvétve dokumentáltam a gyermekkönyv-olvasásaimat, értékelést pedig még ritkábban írtam róluk. Ám minthogy a csemetéinké a jövő, a gyermekirodalom hatása a következő generációkra felbecsülhetetlen. Szerencsére jócskán a bőség zavarával küzdöttünk a top 10-es lista összeállításakor, mert minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hazánk gyermekirodalma dúskál a kincsekben, s a top 10-ből számos olyan könyvet is fájó szívvel ki kellett hagynunk, melyek komoly értéket képviselnek, és maximálisan érdemesek az olvasásra. Így hát @dtk8 (https://moly.hu/karcok/1446984) és @gab001 (https://moly.hu/karcok/1447491) karcai után én is ajánlok pár – elsősorban az alsós korosztálynak, vagy az iskolába készülőknek szóló – kötetet.

Szabóné Jámbor Eszter: Hercegnők és Vitézek című műve Az 5 tornacsuka útinaplója című sorozat második része, ám az előzmények ismerete nélkül is megállja a helyét. Interaktív könyv egy családról, akik bejárják az országot, és kirándulásaik során érdekes és izgalmas úti célokra hívják fel a figyelmet. A kötet külön erénye, hogy magunk is használhatjuk naplónak, mert van benne külön hely a fényképeink beragasztására, valamint kvíz és egyéb feladatok is segítenek bevonni az ifjú olvasókat.
@Rózsabogár értékeléséből: „Most várakat látogat a család, a lány- és a fiúgyermekek is tudnak azonosulni a régmúlt korok emlékeivel.” (https://moly.hu/ertekelesek/3622962)
@PTJulia is kiemelte a kötet interaktív voltát: „Külön plusz, hogy azzal is kirándulásra buzdít, hogy saját fotó, saját rajz, keresd meg stb. oldalak vannak az egyes fejezetek végén.” (https://moly.hu/ertekelesek/3723651)
@icu79 is elismerően nyilatkozott róla: „Én örülök neki, hogy vannak útikönyvek gyermekeknek. Nálunk a célját elérte, mert rögtön meg is beszéltük, hogy elmegyünk majd az összes helyre, bár én Nagyvázsony kivételével mindenhol jártam, de még nekem is akadtak benne új információk.” (https://moly.hu/ertekelesek/3756271)

Dávid Ádám: Koppány betűket firkál című könyve sorozatkezdő kötet, méghozzá egy igen tetszetős sorozaté, mely az iskolakezdésről és az iskolai életről szól elsősöknek, másodikosoknak, első osztályba készülő gyerekeknek. Kaphatunk belőle pár nagyszerű tippet arra vonatkozóan, hogyan érhetjük el, hogy csemeténk várja az iskolát, hogy a készülődés örömteli lehessen. Szól még arról, miként nyithatunk az új osztálytársak felé, hogyan szövődhet barátság az egy osztályba kerülő, egymás számára kezdetben idegen gyerekek között.
@Caledonia_Valley: „Egy pici, mondhatni kerek mesét kapunk, aranyos szereplőkkel és cuki illusztrációkkal. A könyv célközönségének ez a kötet véleményem szerint el fogja nyerni a tetszését, mert egyszerű, és mindennapi élethelyzetekre világít rá. A mese végén található, a főhős nevének betűiből összerakott rajz szerintem irtó ötletes és aranyos.” (https://moly.hu/ertekelesek/3352519)
@krlany: „Nagyon ötletes, és remek játék a gyerkőcöknek a nevük leírására, ezáltal a betűk tanulására. Amiben más még ez a kötet, hogy sokkal több illusztráció van benne, illetve nagyobb és teljesebb, mint a többi ilyen kötet, így egy kicsit a képregényre emlékeztet. Első ránézésre kevésnek tűnik a képekhez képest a szöveg aránya, így bátrabban nekifog az ember annak a »kicsinek«.” (https://moly.hu/ertekelesek/3485999)

Inotai G. András: Kakukli című kötete nem sorozatrész, de nem csak ezért lóg ki a sorból valamelyest. Minden gyermekkönyvre igaz, hogy a szülőknek is szól, de erre különösen. Rendkívül jó humorú, érzésem szerint valóságalapú könyvecske a szülői lét tréfás oldaláról, megbolondítva olyan aktuális témákkal, mint a kétnyelvű családok, vagy épp a kulturális különbségek.
@dtk8: „Különösen érdekelnek a kétnyelvű gyerekekről, kétlaki családokról szóló történetek, és ez egy nagyon jó darab. Viktor Brüsszelben él, óvodába jár, de néha, főleg ünnepekre azért hazaruccannak Budapestre. Nagyon csibészes, vicces az elbeszélés, jót nevetgéltem.” (https://moly.hu/ertekelesek/3577303)
@krlany: „Kiváltképp jó humorú napló. Pezsdítő a brüsszeli ovis élet a különböző kultúrák keveredésével. Viktor remek kis ötéves tűzoltó fan beütéssel, mindenből IS ki tud lyukadni a tűzoltóknál, de kishúga, Lara is elég vagány. Nagyon bírnám őket a szomszédban, olyan jól szórakoznék.” (https://moly.hu/ertekelesek/3561639)

Téti István: Manfréd és Anton világa című alkotása megint csak a sorozatrészek népes táborát gyarapítja (általános tapasztalat, hogy egyre inkább kisebbségbe kerülnek az önálló kötetek a sorozatokkal szemben). A Manfréd és Anton-könyvek értékét bizonyítja, hogy a széria UNICEF Fiatal nagyköveti ajánlást kapott, az USA-ban pedig egy kiadó már dolgozik az angol nyelvre fordításán, ami korántsem véletlen, mert a meseszép, ugyanakkor valósághű illusztrációkkal teli történetből csak úgy süt a becsület, barátság, udvariasság, összetartás, és az összes többi erkölcsi érték, mégsem esik a didaktikusság bűnébe, mindvégig rendkívül gördülékeny és olvasmányos marad. Ráadásul olyan fontos kérdéseket is felvet, mint például a pénzügyi tudatosság, vagy a videojáték-függőség.
@icu79: „Megtanít többek között arra, hogy semmit sem kapunk ingyen, a munkának értéke van, és, hogy többet ésszel, mint erővel. Külön díjaztam, hogy a történet során kiderül, hogy mennyivel jobbak a »való világ« játékai, mint a virtuálisok. Ez egy jó próbálkozás arra, hogy a mai gyerekeket mivel lehetne visszacsábítani a természetbe, a mozgásos játékokhoz.” (https://moly.hu/ertekelesek/3629230)

Végül, de nem utolsó sorban Wéber Anikó: Marci és a farsang című könyve, mely a Marci-sorozat 3. része, hasonló témákat érint, mint Dávid Ádám Koppány-szériája: a főszereplő kisfiú elsős, a kötetek gerincét pedig az iskolai élet során felmerülő kérdések adják, jelen esetben egy farsangi buli, s vele kapcsolatban nemcsak az, hogy minek öltözzünk, de még a barátság, barátkozás, sőt, egy izgalmas nyomozás is előkerül. A jelmezbál kavalkádja közepette a fő tanulság mégis a szociális készségekre helyeződik, egy magányosan búslakodó kisfiúra (aki a végén már természetesen nem magányos, és nem is búslakodik), valamint a versenyszellemre, mert játszani nem csak akkor öröm, hogyha nyerünk.
@krlany: „Imádtam a sztorit, eszembe juttatta, hogy anno én is milyen nagy lelkesedéssel, ötletekkel és dilemmákkal vettem részt a készülődésben. Marciék farsangja elég kalandosra sikerült, volt itt jelmezcsere, mackótánc és nyomozás is, a jelmezverseny csak hab a tortán. Az 1. A pedig egy zseniális osztály, ilyennek kellene lennie minden osztálynak. Remélem nem csak papíron léteznek!” (https://moly.hu/ertekelesek/3462394)

Tartsatok velünk holnap is, amikor is hozzuk a top 10-et!

5 hozzászólás
Hirdetés