Arbiters karca


>!
Arbiters
Molyolók saját írásai

Bűbáj

Mindennap látlak, mégse érinthetlek,
csak szemeid kacsintanak a ketrecben,
sanda félmosoly vibrál a torz tükörben,
mert szétszórt vagy és kegyetlen.

Illatod, mint földöntúli hegedűszó,
talpalatnyi föld sem mozdul ilyenkor,
s hangod erőteljesen visszaverődve
a falakról figyelmet parancsoló.

Nyomodba se érek soha én,
árnyékklónt raksz magad mögé,
s balga férfiként loholok utánad mindig,
hogy házhoz menjek a pofonért.

Hirdetés