Lérisz P karca


>!
Lérisz P
Molyolók saját írásai

Wilson Mandrake naplója

Mi a különbség a hős és a gyáva között? Semmi. Mindketten ugyanazt érzik belül: félnek a haláltól és a fájdalomtól. Amit a hős tesz, az teszi hőssé. És amit a másik nem tesz meg, teszi gyávává.

Cus D`Amato

*

2121. Március 14. Egyesült Föderáció, Chicago

Ma szokatlanul sárga volt a levegő, a kijárási tilalmat jelző szirénák hajnal óta vijjogtak. A flotta parancsnoka azt sem engedte, hogy tisztességesen megigyam a kávém. Peterson a két beosztottjával betöltötte a konyhát. Pizsamában csoszogtam vissza a szobába felöltözni.
Charlotte halkan sírt, tartotta magát, az előre összecsomagolt bőröndömet szorongattam, és csak bámultuk egymást egy végtelen pillanatig. Aztán a földre ejtettem a bőröndöt, és megöleltem rendesen. Eztán minden az előre megírt forgatókönyv szerint zajlott. Még félig-meddig hozzám bújt, amikor óvatosan a zsebembe csúsztattam a kezem, és magamhoz vettem a fegyvert. Megcsókoltam, miközben a halántékához illesztettem a pisztoly csövét. Meghúztam a ravaszt.

A lépcsőházban drogosok ütöttek tanyát, gyomorforgatóan bűzlöttek a sebeik. Oda se bagóztunk rájuk.

Útközben a jeepet megdobálták kövekkel, de a katonák nem lőttek a civilekre. Ennyi megjár a sebzett, gennyedző társadalomnak. Az új keletű lepra gyógyíthatatlan. Engem is csak ezért tudtak megvenni, MERT Charlotte beteg.
A Föderáció központjába vittek. Enni és inni adtak a kellemes légkondicionált helyiségben. Megismerkedtem négy taggal, egy nővel, és három férfival. Semmi különös, tudós mind. Reggeli után belöktek egy fertőtlenítőbe, utána megvizsgáltak, még a segglyukamat is széthúzták, nem-e rejtegetek valami titkos fegyvert.
Le kellett volna őket finganom.
Azután már nem vehettem vissza a ruhám, a Föderáció elit alakulatának egyenruhájába kellett öltöznöm.
– Én kriptozoológus vagyok, nem katona – ellenkeztem, de le se szarták. Így mutatták ki, hogy a tulajdonuk vagyok, a civil énem már nem létezik.
A vezérkarral vacsoráztunk. Mi az egyik oldalon, ők tizenegyen velünk szemben. A hosszú asztalom vajszín rózsa díszelgett. Királyi lakoma volt, ráksaláta, pirítós, portói, és sütemény. A mai világban, szent ég, amikor a patkányok is kihaltak már, mert összefogdostuk, és nyársra húztuk őket.
Wilson Mandrake

2121. Március 15. Tanzánia

Ahogy derengeni kezdett, azonnal repülőre ültünk, nem bírom a magasságot, telehánytam a zacskót. A fedélzeten több volt a fegyver, mint az ember. Az előttünk haladó három tisztító-repülő közül egy lezuhant, így már csak kettő tudta a légiszél nevezetű turbó slaggal elfújni a homokot a légifolyosóról. Többször is megrázkódott a gép, de meg se mukkant senki. Amikor hat óra múlva sikeresen landoltunk, azért nem maradt el az örömujjongás. A több órás út alatt, Gibson ült mellettem a matematikaprofesszor. Szörnyen idegesít a dadogása.
Tanzániában kevesebb port kell nyelni, de mit sem számít, a föld alatt van a bázis. Nyomasztó volt a majdnem tízperces liftezés.
Megkávéztunk, aztán Peterson szalutált nekünk, és nevetséges módon a mellünkre aggatta a Nemzet Hőse kitüntetést! Micsoda megtiszteltetés. Ezután a csapatával együtt lelépett. Magamra maradtam négy idegennel, és az ottani személyzettel.
– A világ szeme önökön van – mondta Clarity doktornő. – A küldetésnek sikerülnie kell. A tét az emberiség sorsa.
Egymásra pillantottunk a többiekkel, kezdett a feszültség eluralni minket. Pokoli érzés, ha tőled várják a világ megmentését. Egyszeriben apró porszemnek érzed magad, aki a Szaharában akar karriert csinálni. Ha nem írnám tovább a naplómat, elpusztultunk az időfolyosón. Négy társammal visszautazom az időben, kétezer-huszonhatba, hogy megakadályozzuk az atomrobbantást a Holdon, amelyben maga a Hold is majdnem elpusztult. Azóta ontja magából a mérgező gázokat és a port. Mintha a belsejében lenne egy pöfeteg, ami havonta okádik. Kitört az új pestisjárvány, de ez nélkül is haldokolnánk. Megbolondult az időjárás, a légkör, az óceánok és tengerek, az állat és növényvilág. Éjjel fél tizenegy és fél tizenkettő között fog megtörténni.
Nos, elmúlt tíz óra, mennem kell. Megmenteni világot!
Wilson Mandrake

Dátum? Hely? Pontatlan

Túléltük. A levegő friss, és dús, fűszeres illatú, harapni lehet, a fák csodálatosak. A fű buja, és haragoszöld. Nem hiszem el, hogy mindezt látom. Tüzet rakott Orlow, az orosz származású tesztoszteronbomba. Csillagász, de inkább képzett gyilkosnak tűnik. A hangok szörnyen félelmetesek. Rikoltanak a madarak, rikácsolnak a majmok, éjjeli állatok vadásznak, a lombkoronák zizegnek a rovaroktól.
Nem tudjunk, hol vagyunk, sem azt hogy milyen évet írunk. Mind a tűz köré telepedtünk, nehéz hátizsákjainkat letettük magunk mellé. Vizet forralunk a teához. Fel vagyunk fegyverkezve, és Orlownál ott van az átalakító, amellyel gravitációs teret tudunk létrehozni, amely időfolyosót nyit meg. Azonban, hogy miképpen működik, csak Orlow tudja egyedül. Felesküdtünk, hogy engedelmeskedünk neki.

Ui: Most se hiszem el, hogy időutazó vagyok. Ahogy a drága Charlotte mondaná, ez cool.
Megtanultam a társaim nevét, és már nem keverem össze. Gibson, Orlow, Laura, és Pasken.
Wilson Mandrake

Dátum? Hely? Pontatlan

Beütött a krach. Valami nagyon nem stimmel. Nagyjából két kilométert gyalogoltunk, amikor vastag üvegfalnak ütköztünk. Törhetetlen, mert Orlow egy hatalmas kővel esett neki, de meg sem karcolódott. Itt ülünk a fal mellett és vakarjunk a fejünket tehetetlenségünkben.
Kintről hatalmas majmok bámulnak be ránk! Egész családok. Legalább három méter magasak a felnőtt egyedek. Legtöbben kézen fogva vezetik a csemetéiket, és ránk mutogatnak. Nem bírom felfogni és elhinni, hogy ebben a világban nem vagyunk más, mint üvegházban tartott látványosság.

Ui. Orlow eltűnt, vele a gravitációs teret nyitó készülék. Itt ragadtunk!
Wilson Mandrake

Dátum? Hely? Pontatlan

Ma kinyílt felettünk egy nyílás, bedobtak három tő banánt, néhány takarót, és Petersont. Felkoncoltuk Charlotte miatt. Azt ígérte, ha sikerül a küldetés, öt perccel azelőtt térek vissza majd, hogy meghúztam volna a ravaszt. Ez volt a biztosíték, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
Ui: Gibsont széttépte egy tigris. A gerincét, meg ami maradt belőle elföldeltük.
Wilson Mandrake

Dátum? Hely? Pontatlan

Megváltás, az Isten megváltotta a bűneim, Charlotte él, és itt van! Orlow helyett jött. Azt mondta az orosz eltűnt az idősíkok között.
Egymást ölelve aludtunk el a tűz mellett. Előtte sírtunk örömünkben. A majmok meg fotóztak közben. Reggel együtt voltunk, úgy. Nem is tudom, mikor szeretkeztünk utoljára. Pasken őrködött addig, nehogy ránk támadjon egy vadállat. Charlotte azt mondja, nemsokára elmegy, de előtte meg fog ölni minket. Visszautazik az időben, 2122. márciusába tér vissza, akkor kísérletezték ki a több személy utazására alkalmas átalakítót. Ami nála van, csak egyetlen ember időutazásához elég.
Aztán együtt maradunk örökre!
Wilson Mandrake

Hirdetés