Bla I karca


>!
Bla I
Molyolók saját írásai

Édesanyám 88 éves, hogy demens vagy Alzheimeres ez nem derült ki pontosan, de e szomorú tény ellenére akadnak derűs pillanatok is. Na nem akkor, amikor ott találom a mosógépben a vízben a szennyest, hanem amikor a mosógép használati utasítását nem lelve, de az összes beállítási lehetőséget eredménytelenül kipróbálva az internethez fordulok segítségért és ezt találom:
"Bocs, de egy kicsit hosszú leszek…
Valamikor a múlt század végén (1999) volt nekünk egy Hajdú energomat típusú mosógépünk, akit Bélának hívtak. Béla jó srác volt, szorgalmas, erős, megbízható, kicsit hangos és szeleburdi, de még huszonéves korában is imádott táncolni. A család is imádta harmonikus kapcsolatunk, több mint húsz évig tartott. Már a húgom pelenkáit is mosta (pedig már elmúlt huszonöt a csaj) nem számított neki holmi sz*rfolt, a fűfoltokat a vért, amit kis srácként adni tudtam neki, zokszó nélkül tüntette el, olyan volt Ő nekünk, mint egy hűséges barát.
Aztán úgy 2000 körül, amikor már kicsit sántított (mint később kiderült semmi komoly baja nem volt csak az egyik „lába”tört el) meg kicsit megkopott, és egy nap centrifugálás közben kijött a fürdőszobából boldogan ugrált körbe az előszobában, kis ormányával csapkodott és locsolta az öblítővizet szerte szét, úgy nézett ki, mint egy bébi elefánt a Spektrumon, az alattunk lakó (mi sikeres magyarok, lakni panel) volt munkásőr öregasszony legnagyobb örömére. Ezek után gondoltuk úgy (Óóó mi b*rmok), hogy veszünk egy új mosógépet.
Fájó szívvel de lecseréltük Bélát.
Még fizettünk is azért, hogy elvigyék. (Nem röhög! Sír!)
Sokáig tébláboltunk mindenféle üzletekben, kerestük Őt, akiben meglehet Béla szelleme, de nem találtuk. Lélektelen és összegányolt volt mind, kívülről csilivili de belülről egy lusta r*banc, csak úgy sorakoztak mindenfelé kelleték magukat, de Mi átláttunk rajtuk, mert velünk volt Béla szelleme (velünk marad mindörökre) és óvott minket a bajtól.
Aztán egy nap, mint egy mesében az egyik Centrum áruházban (akkor még nem kínai) megláttuk Őt, Hajdú Béla utódját, Hajdú Sándort egy HZT 612 Zerowatt személyében. Volt nagy öröm én mindjárt rátehénkedtem, nehogy valaki lecsapjon a mi Sanyinkra, míg a család elintézte az anyagiakat, bár már akkor feltűnt, hogy Béla milyen csöndes, nem osztozott velünk örömünkben, hogy nem halt ki a fajtája és tovább él a dicsőséges Hajdú vérvonal, de a nagy örömben nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
Hazavittük a Mi Sanyinkat.
Az első év szépen telt Sanyi mosott, mint a gép méltón nevéhez a mosógépek Őrgrófja nem is tehetett másként, Béla szelleme kicsit csendesebb lett, talán megnyugodott vagy az idő múlása tette nem tudom kicsit szégyeltem is magam, hogy kevesebbet gondolok rá, megpróbáltam elhesegetni ezt a rossz érzést, úgy ahogy sikerült. Kb. másfél évvel a vásárlás után ütött be az első krakh, Sanyink nevéhez méltatlanul csak úgy megállt. És mi álltunk ott, nem értettünk semmit, én szólongattam beszéltem hozzá aztán hirtelen a semmiből rám tört valami hátborzongató rossz érzés, egyre erősödő hang a fejemben valaki messziről ordít elhalóan, mintha a mi jó Bélánk lenne az, de nem értettem, mit akar mondani, itt valami nagyon nagy gáz van lehet, hogy a Sándorunk egy rossz k*rva, olyan, mint a többi ott a boltban csak szép Magyar mentében, álruhában fészkelte be magát hozzánk és mi akkor ott nem figyeltünk Bélára aki nagyon csöndes volt akkor, és most már minden hiába…
Na, ezt a szégyent, kihívtuk a szerelőt.
A szerelő mosolygós fiatal srác, fiatal kora ellenére látszott sok mindent látott már, nem röhögött nagyon mikor elmeséltük, hogy egy energomatot adtunk le ezért a sz*rért, az arcára volt írva, amit gondolt, hogy szegény hülye civilek jól ráb…
És a végén nem is került sokba csak potom 22 ezer jó magyar forintba, hogy Sanyi a hálátlan nemzetidegen test újra dolgozzon, úgy ahogy a nagy elődje tette huszonvalahány évig szerelő nélkül. Ezek után már nem írnám le, hogy azóta háromszor volt nála szerelő most már több mint ötvenezerbe van a javítása és ráadásul nem is működik rendesen, mosás közben nem forog a dob csak úgy ímmel-ámmal, onnan tudom, hogy Sándorunk ajtaját mosás közben ki lehet nyitni (valami okból az egyik szerelő kikötötte a záró mechanizmust) látni, hogy nem forog a dob rendesen pedig már csak fél töltettel mosunk és nincs annál szebb mikor nyitott ajtóval centrifugál, a víz csak úgy spriccel a plafonra, még az kell, hogy a felső szomszéd is fölázzon… Marhajó.
Azt azért még elmesélem, amikor Sanyi egy reggel úgy vágta ki a biztosítékot, mint macskát sz*rni én füstszagot éreztem és láttam, mint olvad a vezeték, ami egy helyen ugye csak tapétával volt befedve (panel forewer) a hálátlan r*banc még rám gyújtja a lakást és nem volt elég a sok szerelő (egyébként nagyon korrekt szerelők akik elmondták, hogy ez sajnos egy ritka sz*r konstrukció), még egy villanyszerelőt is hívni kellet hozzá potom nyócezeré’ számla nélkül persze.
Mindezek után arra jutottunk, hogy be kell ruháznunk egy új mosógépre, de mint fentebb kiderült (én lenni sikeres magyar) hitelt nem szeretnék felvenni, van rá kb. 80 e jó magyar forintom, úgyhogy kedves barátaim az Úrban ajánljatok valamit, ami relatíve működik, és nem gyújtja rám a lakást, nem áztat le meg fel (meg el). Felújított energomatot légy szíves ne ajánljatok, egyrészt nem érdemlem meg, másrészt Ő már nem az a Béla lenne. Pár héten, egy hónapon belül tervezem a vásárlást, és úgy hiszem Őt Lajosnak, fogom keresztelni egy szebb jövő reményében. Ha valakinek van tapasztalata véknyabb’(40-45cm mélységű) elöltöltősökről azt is szívesen veszem olyanunk még úgysem volt.
Arra kérnék mindenkit, becsülje meg mosógépét, mert minden tv, házi mozi, mikrohullámú sütő stb. csak úri huncutság ezek nélkül lehet élni, de ha holnap eltűnnének valami csoda folytán a mosógépek és nekünk kéne kézzel mosni, olyat szívnánk, mint az én megboldogult dédnagyanyám, aki még kézzel mosott, volt is olyan karja, hogy még ötvenvalahány évesen is úgy megborította a majd harmincas, kissé ittas fiát, hogy az csak úgy nyekkent.
Úgy tudom (ha nem javítsatok ki), hogy Béla egy AEG liszenc volt, – na erre nincs most keret-, tehát aki teheti az Én történetemből tanulva, ne adja lejjebb egy AEG – nál. (vagy – nél).
AEG forewer."
Köszönet k2fron-nak ismeretlenül, aki leírásával mindkettőnket meg tudott nevettetni. Reméljük azóta ismét Bélája van…

4 hozzászólás
Hirdetés