Ottilia P karca


>!
Ottilia P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

„Ez Észak-Londonnak ebben a "Kibun” nevű részében van, ami bukolikusan hangzik, de úgy éljek, hogy a legkevésbé sem az, kivéve ezt az utcát, ahol mi lakunk, mert ez messzebb van a „főúttól”, és hirtelen mintha megszűnne minden lárma, és ki lehet ülni a kertbe ennek az óriási fának az árnyékába – nyolcvan láb magas, és a törzse végig borostyános…lehet olvasgatni, és úgy érezhetem, mintha egy regényben lennék…"

bukolikus (melléknév)

1. Idilli életet bemutató (irodalmi mű, költemény, vers), amely főleg a földművesek és a pásztorok egyszerűnek, nyugodtnak tartott életét és a természet szépségét ábrázolta (ellentétben a városi, pénzügyekkel terhes üzleti élettel).
A költő a vidéki gazdaéletet dicsőítette bukolikus művében. Az ókorban is írtak bukolikus verseket.

2. A falut, a természetet kedvelő; falusias, idilli (hangulat, ábrázolás, környezet).
A festő több bukolikus falusi életképet festett, amelyben boldog parasztok takarítják be a gazdag termést. A bukolikus tárgyú tájképek külön teremben voltak a múzeumban. A bukolikus hangulat pihentető jellege miatt nagy keletje van a felújított parasztházaknak.

3. Az idilli életet ábrázoló költészetet művelő, ilyen műveket író (költő, író); ilyen tárgyú műalkotásokat alkotó (művész).
A bukolikus festő egész életművét meghatározta ez a téma. A bukolikus költő sajátos versei szűk közönséget vonzottak.

Eredet [bukolikus < latin: bucolicus (pásztori) < görög: boukolikosz (pásztori) < boukolosz < bousz (marha) + kolosz (nevelő)]

Kapcsolódó könyvek: Zadie Smith: A szépségről

Zadie Smith: A szépségről
Hirdetés