Scarlett0722  karca


>!
Scarlett0722 
Molyolók saját írásai

Az idő életlen késével vési húsomba a pillanatot,
mikor minden szívdobbanás közelebb visz a halálhoz.
Mikor a külvilág hangjait csupán egy illékony hártyán át érzékelem,
s csak a te hangod az,ami átjárja a tudatom;parancsod szerint mozdulok,
s a te szavaid hagyják el ajkaim.
Mikor tudom,hamarosan véget ér ez a mély,
valóságnak vélt álom,s nemsokára felébredhetek.
Mikor már nem a levegő az,ami éltet,
hanem a lényed.

Ébressz fel

Árnyadat az éjben
örökkön követem
bolyongva a porban,
lépkedve köveken.
S ha megkísért a lényed
álmatlan kígyója
majd leszek álmaidnak
színtelen színfoltja.

S ha egy rideg éjjel
a karjaidban végzem,
majd eltűnik e világ –
s már a Végtelent is érzem.
Felszárad a könnycsepp
mert feloldozást nyertem,
s e szürke árnyvilágból
messzeszáll a lelkem.

Elhagyja a testem,
s megtisztul szellemem
már szabadon szárnyal
egy éjsötét fellegen…
Jöjj hát el síromhoz,
hogy mellettem vérezz el,
hol holt tetemem nyugszik-
s bújj mellém,ébressz fel…

3 hozzászólás
Hirdetés