blueisthenewpink SP karca


>!
blueisthenewpink SP
Budapesti Molyklub

Dráma a Molyklubban 1. rész

Júliusban drámázni gyűltek össze a Budapesti Molyklub tagjai. Először járt nálunk @Trinda_Surikaten és @Timár_Krisztina is, de talán nem utoljára. Későn érkező vonatok és az időjárás is nehezítették helyzetünket, az ablakok kinyitása sem tett ugyanis jót, de a klíma sem volt kevésbé zajos, mint az utca. Volt viszont sokféle finomság, a végére el is fogyott minden, azt hiszem.

A sort @Kovaxka kezdte, mivel a Quimby nem volt tekintettel molyklubunkra, és képesek voltak ugyanarra az időpontra koncertet is szervezni (ezért @Kovaxka félidőben elhagyta köreinket, itt a logikai kapcsolat). Eredetileg Pintér Bélát szeretett volna hozni, de végül Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman című művéről mesélt. Korábban látta is a darabot, amely nagyon tetszett neki. Izgult, hogy milyen lesz a régi fordítást olvasni, de arra jutott, hogy a színházi újrafordításban sem változtattak sokat. Hideg, rideg az egész, megtekintésre és olvasásra is érdemesnek találtatott: https://moly.hu/ertekelesek/3226161. Azt is elárulta, hogy lehet Pintér Béla-jegyet szerezni. spoiler.

@Márta_Péterffy szintén Ibsennel készült, A vadkacsát hozta az alkalomra (a nemrég elhunyt Bart István fordításában, most látom). Régi kedvencét újraolvasva egészen másképp látta a helyzetet, mint a darabbal való első találkozáskor, más választ ad a kérdésre, miszerint az igazsághoz, eszményekhez ragaszkodva másokon átgázolva is lehet-e ragaszkodni. Értékeléséből kiderül: https://moly.hu/ertekelesek/3108337.

@Citrompor felkészült a dráma meghatározásával is, bevallotta, hogy nem nagy színházba járó, és szemezett a Líra és Epikával, de végül Borisz Akunyin Sirály című krimiparódiáját hozta, melyet posztmodern drámaként jellemzett, ahol minden jelenetben lehetséges megoldással találkozunk. Csehov azonos című drámájának zárójelenetével indul a történet, nincs benne új szereplő, vicces, szórakoztató olvasmány. Fandorin-történeteket idéz, és @Citrompor olyan lelkesen mesélt róla (különösen a piros vérről a zöld perzsaszőnyegen), hogy szerintem mindenki kedvet kapott hozzá. Azt mondta, érdemes azért előtte újraolvasni Csehov Sirályát is, hogy frissek legyenek az emlékek. A mű ebben a gyűjteményben olvasható, illetve a Debreceni Egyetem Szlavisztika Intézetének oldalán is megtalálható: http://szlavisztika.unideb.hu/hu/akunyin-siraly

Így @Habók mutatta be nekünk a Líra és Epika című kötetet. Szabó Borbálát nem tudta hova rakni, de tökéletesen hozza az unalmas prózát, és Epikum birodalmát jobban sarkítják a könyvben, mint Líriát. Fel is olvasott részleteket, és körbe is adta. Sajnos itt nem jegyzeteltem lelkesen, annyira rossz emlékeim vannak róla, elnézést. Olvassátok @Habók értékelését itt: https://moly.hu/ertekelesek/3258789

@Timár_Krisztina nagyon élvezetes előadást tartott Shakespeare-ről és a Henrikekről, közülük is elsősorban a negyedikről, melynek épp a második részét gyűrte, de sokkal kevésbé tetszett neki, mint az első (rész, nem Henrik). Itt tök rendesen jegyzeteltem, viszont annyira jól leírta az egészet az értékelésében, a saját stílusában, ami szerintem élőben is élmény volt, hogy inkább átengedem a szót neki. Ímhol az írás: https://moly.hu/ertekelesek/3285254. Azért idézek a szóban elhangzottakból is: „A komédia nyelvén el lehet mondani olyan dolgokat, amiket komolyan nem.”

(folyt.köv.)

Kapcsolódó könyvek: Henrik Ibsen: A vadkacsa · M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz népi posta · Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman · Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika · William Shakespeare: Henry IV – Part One and Part Two

Henrik Ibsen: A vadkacsa
M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz népi posta
Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika
William Shakespeare: Henry IV – Part One and Part Two
16 hozzászólás
Hirdetés