Ágas15 karca


>!
Ágas15
Molyolók saját írásai

Mamám emlékére

Kérlek engedj el engem
Valahol máshol sokkal jobb lesz
Szenvedtem már eleget
Most már a nyugalom szele szell.
Vége lesz egyszer a földi létnek
De bizonyítéka megmarad az emlékezetnek.
Hatására szívünk néha össze-összeszorul
Néha a könnyünk is kicsordul
Néha megmosolygunk egy-egy régi emléket.
Visszagondolunk néhány vidám estére
Nézegetjük a rengeteg fényképet
Közben felidézzük az elmúlt éveket
A tárgyak amikről ő jut eszünkbe,
Abból is van rengeteg
A szoba, az állatok, az ételek
És megannyi ember ki mind szerette
Ha már teste nem is él többé
Ezekben az élet lángja tovább ég.

Kiről ezek a sorok szólnak már nincs köztünk.
Ő végre már megszabadult a szenvedéstől
Kín volt neki már az emberi lét,
De minden további formában még jobban él.
Nem kell már küzdeni, vívni a harcokat
Ezek felelőségge már ránk maradt
Ő most már békében megpihen
Még az ég is tündöklően tiszteleg előtte.