Fiammetta P karca


>!
Fiammetta P
Budapesti Molyklub

Ilyen volt a 2019. június 20-i molyklub – 4. rész

Méltatlanul mellőzött téma volt a klubon az ember-robot szerelem, ezért a fenti képpel szeretném kiköszörülni a csorbát (forrás: spoiler). Igazából az egyik olvasmányhoz valamennyire mégis kapcsolódik, mindjárt ki is derül, melyikhez…

Nem bíznak semmit a véletlenre a szerelem terén (sem) abban a finn euszisztokrata köztársaságban, amelyről a @pat által olvasott A nap magja című regény szól. A kortárs finn írónő, Johanna Sinisalo műve egy alternatív jelenben játszódik, amelyben az állam legfontosabb célja a polgárok jólétének és egészségének biztosítása. Az erre a célra kinevelt, megfelelő külső és belső paraméterekkel rendelkező feminövek (ez a feminő többesszáma) szaporodhatnak, míg a többi női egyed ebből ki van zárva. A férfiaknál szintén megvan ez a felosztás. A sztori főhőse látszólag feminő, ennek ellenére van esze, csak eltitkolja. Eltűnt húga után nyomoz, és mintegy mellesleg a drognak számító csilipaprika kereskedelmével/csempészetével foglalkozik. Mindebben segít gyermekkori barátja, aki – talán – szerelmes belé. pat szerint a fordító, G. Bogár Edit remek munkát végzett, a könyvet pedig azoknak ajánlja, akik vevők a bizarr és érdekes történetekre, de igazából mindenkinek, mert szívesen beszélgetne róla (lásd az értékelését, annak is a végét: https://moly.hu/ertekelesek/3179080).

A 20-i klubon megjelentek bizonyára rájöttek, hogy @Spaceman_Spiff olvasmánya adott ihletet a képválasztáshoz. A cyberpunk műfaját megteremtő William Gibson Idoru című könyvében a nem túl távoli jövőben egy japán popzenész egy virtuális popdívát (lényegében egy hologramot) készül feleségül venni. Gibson nagyon ráérzett valamire, mert a könyv megjelenése után huszonkét évvel egy japán férfi valóban egy hologrammal házasodott össze. Ez csak az egyik megnyilvánulási formája a sok közül annak a jelenségnek, amely a digiszexualitás nevet kapta – Spaceman_Spiff a következő cikket ajánlja a téma iránt érdeklődőknek: https://444.hu/2019/02/26/a-digiszexualitas-nem-a-tavol…. Egyre többen vannak, akik (sok szerelmi csalódás vagy trauma után) érzelmi igényeik kielégítését várják a technológiától, a virtuális lényektől – ennek megfelelően már kifejlesztettek olyan szoftvereket, amelyek képesek érzelmeket elhitetni az emberekkel. A “Her” (A nő) című film is egy, a felhasználója igényeihez alkalmazkodó és vele személyes kapcsolatot kialakító operációs rendszerről szól. De nevezhető-e ez szerelemnek testiség nélkül? És ha megoldható a fizikai kapcsolat, akkor az már szerelem? Persze a testi igények kielégítésére már egyre kifinomultabb technológiai megoldások vannak, de ez is rengeteg kérdést vet fel. A könyvhöz visszatérve: Spaceman_Spiff szerint egy technokrata, posztmodern szöveg ez, amely költészetté válik.

@ithil olyan könyvet választott, amelynek a jelek szerint annyi értelmezése van, ahány olvasója – ez az orosz folklór motívumait felhasználó Marija Morevna és a Halhatatlan. Ami biztos, hogy Marija Morevnát a Halál veszi el feleségül, és különböző próbáknak veti alá, Marija Morevna pedig – eleveelrendelés-szerűen (hogyan írják ezt helyesen?) – beleszeret a Halálba. Aztán megjelenik a színen Iván, és a főhősnő ezúttal sem tehet mást, mint hogy vele megy. Később sem tud választani két szerelme között, inkább spoiler. ithil számára mindez azt sugallja, hogy nem létezik monogámia. Másképp megfogalmazva: egy nő, aki valakinek a felesége, lehet szerelmes másba is, bár ez jár némi meghasonulással. Spaceman_Spiff (aki nőnemű regényként aposztrofálta a könyvet) szerint viszont a Halál és Iván kétféle férfitípust jelenített meg, akik együtt tudják megadni a nőnek, ami kell neki. Elhangzott egy harmadik értelmezés is, amely a kapcsolat dinamikájának változására hívta fel a figyelmet, arra, hogy hogyan gyakorolhat hatalmat egy ember a másik felett. (Azt hiszem, ennél a könyvnél egy kicsit elvesztettem a fonalat; kérlek, javítsatok ki, ha esetleg félreértettem valamit :))

Maradtunk a transzcendens vonalnál (azaz vegyük úgy, hogy az előbb ott voltunk ;): @Littlewood olvasmányában, az Elveszett próféciákban a két főszereplő, egy ördög és egy angyal között szövődik romantikus viszony á la Rómeó és Júlia. Mindketten ugyanott teljesítenek szolgálatot (értelemszerűen ellentétes céllal), és mindketten eltávolodnak a saját oldaluktól, outsiderekké válnak. Közben fokozatosan egymás bizalmasai lesznek, összedolgoznak, végül a végítéletet is igyekeznek megakadályozni, mert megszeretik a rájuk bízott embereket. Tévésorozat is készült a könyvből, amely még egyértelműbbé tette az Azirafael és Crowley közötti mély összetartozást.

A Beren és Lúthiennel zártuk a klubalkalmat @Viktorius jóvoltából. A történetet Tolkien egyfajta vallomásként a feleségének írta, és többféle változatban szerepel az életművében: meseként, óangol verselésű, befejezetlen elbeszélő költeményként (a Beleriand dalai című kötetben), valamint A szilmarilokban betéttörténetként. Ez is egyfajta Rómeó és Júlia-variáció: a szerelmesek egyike ember (Beren), míg a másik tünde (Lúthien). Utóbbi apja szétválasztja a párt, és lehetetlennek tűnő feladat elé állítja Berent. Sok viszontagságon mennek keresztül, végül spoiler.

Ez itt a vége, szóljatok, ha kihagytam valami fontosat, vagy ha félrefogalmaztam az elhangzottakat :)

Kapcsolódó könyvek: Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák · William Gibson: Idoru · Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan · J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien · Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
William Gibson: Idoru
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
9 hozzászólás
Hirdetés