diosmonty karca


>!
diosmonty
Egy költő – egy vers

WISLAWA SZYMBORSKA: PILLANAT

Kizöldült domboldalon megyek.
Fű, a fűben apró virágok,
mint egy kifestőkönyvben.
Ködös az ég, már kékbe forduló.
Más dombokra kilátás nyílik csöndben.
Mintha itt nem lett volna kambrium, szilúr,
egymásra vicsorgó sziklák,
tornyosuló mélységek,
se lángoló éjszakák
se nappalok gomolygó sötétségben.
Mintha nem húzódtak volna síkságok
itt forró lázálomban,
jéghideg vacogásban.
A tengerek mintha másutt viharzottak volna,
szaggatva a láthatár partjait.
Kilenc harminc van helyi idő szerint.
Minden a maga helyén, jól nevelt harmóniában.
A horhosban a kis patak mint kis patak.
Ösvény mindétől mindétig ösvény alakban.
Az erdő örökkön-örökké erdőszerű és ámen,
fönt madarak szállnak szálló madarak szerepében.
Ameddig a szem ellát, a pillanat az úr.
Az egyik olyan földi pillanat,
amelyet megkérünk, maradjon.

(Fordította: Csordás Gábor)

Hirdetés