Gyöngyi69 karca


>!
Gyöngyi69

Életkép egy orvosi váróból:
65 körüli férfi szólítja meg egy másik beteg hölgy hozzátartozóját. Emeséli, hogy a felesége 2,5 hónapja kapott agyvérzést. Azóta kétszer feküdt már az intenzíven, Pécsen, és itt, a helyi kórházban.
Tudja, vannak férjek, meg feleségek egy házasságban. Együtt élnek, de mi társak vagyunk… Az orvosok semmi jót nem ígérnek, de megmozdult a keze már, meg egy kicsit a lába is… Tudja, mikor történt, én teljesen összeomlottam, most kezdem összeszedni magam. A férfiember senki ám a nő nélkül, akit szeret! Tudja mi a furcsa? Nem is az esték, hanem a reggelek a szörnyűek, mikor felébredek, és rájövök, hogy egyedül vagyok… Az a baj, hogy nem tud nyelni… Most lett nyugdíjas szegénykém, nekem még van három évem, azt gondoltuk, majd megyünk mindenfelé… Mikor mondani akar valamit, csak összekoccannak a fogai szegénynek… Virslit eszek virslivel, mert azt csak bele kell dobni a vízbe, megfőzni, aztán kész. Az automatát viszont a mai napig nem tudtam megtanulni, pedig a lányom is megmutatta… Azt mondták, nem fogom tudni hazavinni, mert mit csinálok majd vele otthon? De nem bánom én, hazaviszem, majd ápolom, nem hagyom bent sehol.
Közben a nő hozzátartozója végzett, elköszöntek.
Még 32 egészségügyben töltött év után is mélyen megérintenek az ilyen történetek.

Hirdetés