Gaura_Ágnes IP karca


>!
Gaura_Ágnes IP
Minden, ami Gaura

A Nőnap alkalmából elgondolkodtam egy kicsit a női főszereplőimről – no meg a történetek erejéről.

Bori egy erős, tettre kész karakter, könnyű meglátni benne azt az úgynevezett „girl power”-t, női erőt. Úgyhogy most nem róla beszélnék, hanem Liliomról, a Túlontúl főszereplőjéről. Mert hát Liliom is nagyon kedves karakter a számomra, és amikor még csak tervezgettem az írását, tudtam, hogy nagyon megosztó lesz a személyisége az olvasóim körében. Azt gondoltam, hogy akik szeretik a Boriverzumot, lelkesednek Bori magabiztos fellépéséért, talán nem könnyen barátkoznak majd meg a döntésképtelen, Borihoz képest lelassult, földhöz ragadtabb Liliommal, aki sokáig képtelen alakítani saját sorsát, és szemlátomást csak sodródik a történettel.

Az olvasói visszajelzések szerencsére alapvetően nagyon pozitívak, de a várakozásomnak megfelelően Liliom természetesen besöpört pár kritikai megjegyzést. Akadt olyan, aki szerint Liliom egyszerűen nem érdemelte meg, hogy olyan fontos szerepe legyen aztán Tündérország sorsának alakításában, amilyet végül adtam neki. Most, Nőnap alkalmából annyit mondanék, hogy pont az olyan olvasóknak (is) írtam a Túlontúlt, akik azt gondolják, hogy az ilyen gyönge virágszálak, mint az én Liliomom, nem méltóak Tündérország megmentésére.

Én azt hiszem, hogy ha nagyon magunkba nézünk, legtöbbünk szeretne Bori lenni – de ha nagyon őszinte akar lenni magához, akkor a lelke legmélyén inkább egy Liliom ő. „Mert gondolatban nagy harcos tudott lenni, és fel tudott nőni irodalmi példaképeihez: mostanság például, ha elábrándozott munka közben, akkor nagy dumás, bakancsos vámpírvadásznak képzelte magát –, a valóságban azonban csak a bakancsvásárlásig jutott, és sejtette, hogy egy esetleges vámpírtámadás alkalmával némán tartaná nyaki verőerét az első vérszívó agyarai elé, és meg sem próbálná magát kidumálni a helyzetből.” Épp ezért nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek az irodalomban is Borik, és megvívják a harcokat, amelyek nekünk nem feltétlenül mennének. Adjanak erőt, amiből mi is meríthetünk szorult helyzetünkben. De legalább ennyire fontos, hogy legyenek Liliomok – akikből senki nem nézi ki Tündérország megmentését, mert eszük ágában sincs vámpírokkal szócsatázni. Ők olvasni szeretnek, és jól választani. Ők szerelmet szeretnének és a népmesék igazságát. Ők hisznek a történetek erejében, igazságában – és a mesék szeretete végül naggyá teszi őket.

Nem csak a nagydumásoknak áll a világ. Én imádom Borit írni (igen, igen, készül a következő kötet!), de úgy érzem, Liliom megírása sokkal nagyobb kihívások elég állított, mert a Túlontúlban azt akartam többek között elmondani, hogy a női szerep kívülről nézve amolyan liliomdolog: könnyen eltiporható, gyönge létezés. Ugyanakkor a hajlékony virágszál a mesék, a történetek erejével képes a tölgyfák bűverejével küzdeni. A passzívnak tűnő, befelé forduló létezés, a történetekből táplálkozó életmód sokkal erősebbé tesz minket, mint amilyennek látszunk. És aki jól olvassa a történeteket, érzi azok hatalmát az életében is – és képes lesz megfordítani a világ sorsát, ha ezt kéri tőle az univerzum.

Kapcsolódó könyvek: Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája · Gaura Ágnes: Túlontúl

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Gaura Ágnes: Túlontúl
6 hozzászólás
Hirdetés