BlueDeath IP karca


>!
BlueDeath IP
Molyolók saját írásai

Részlet valami újból. Ez még csak az első draft, sok meló lesz még vele ;)
#mesevagymi
***
**
*
Az íróasztalom fölé hajolva, éppen a másnapra kapott házimon dolgoztam, amikor Mort megszólalt a székem mellett.
– Uram! Szükségünk van a segítségére!
– Most nem lehet Mort – pillantottam hűséges másodpilótámra. Hosszú füleit a feje tetején megkötve hordta, legalábbis azóta, hogy összekötöttem neki őket. – Hiába vagyok én a világok megmentője, mindössze hét évesen, holnap akkor is iskolába kell mennem. Képzeld, már megtanultuk az ÁBC-ből az első betűt, az i-t.
– Furcsa, azt hittem, hogy az a betű az első – vakarta meg kobakját Mort.
– Nem értesz te ehhez, a felnőttek bizonyára átrendezték mára az ÁBC-t, de nem akartak vesződni egy új név bevezetésével.
– Lehetséges uram. Visszatérve az eredeti témára, segítenie kell! Priscilla hercegnő eltűnt.
– Hogy érted, hogy eltűnt? – vontam fel a szemöldököm.
– Valószínűleg elrabolták.
– Ugyan. Ki rabolná el pont őt? Elvégre hisztis, és nyálas… és lány. Zöldeket beszélsz – legyintettem egyet, és visszafordultam a füzetemhez, ahol már sok-sok, majdnem tökéletes, és esküszöm, hogy csak egy kicsit ferde i betű sorakozott.
– Uram, az ügy nem tűr halasztást! Minden jel arra utal, hogy a WC szörnyek vitték el!
Erre már felkaptam a fejem. A WC szörnyek. Évek óta küzdök velük, mégsem jutok egyről a kettőre. Vetetten még egy kósza pillantást az előttem heverő füzetre, de tudtam, hogy a betűvetésnek várnia kell a sorára. Most a leszámolás következik.
Leugrottam a székemről és a szekrényem felé vettem az irányt. Felelősség teljes vagyok, így minden fegyverem a szekrényben tartottam, hisz’ nem kockáztathattam meg, hogy véletlen valamelyik szülőm kezébe kerül. Amilyen suták, a végén még a saját lábukat lőtték volna el. A vállamra akasztottam egy lézerfegyvert, az övbe pedig betűztem egy szimpatikus revolvert. Elgondolkodva néztem a fegyverarzenált, próbáltam kitalálni, hogy vajon mire lehet még szükségem ebben a kalandban.
– A gránátokat és a kábítófegyvert hozza még uram – szólalt meg Mort a lábamnál. Rámosolyogram, hogy tudja, jó ötlet, de nem akartam vesztegetni az időt azzal, hogy szavakat pazarlok erre. Mortnak így is megfelelt, legalábbis meglehetősen boldogan csóválta farkát.
– Jólvan Mort, felszerelkeztünk. Irány az űrhajó és a Bluggy bolygó!
Az űrhajó. Nos igen, ez egy saját készítésű űrhajó. Sajnos a NASA és a SpaceX még nem tud olyan hajót gyártani, ami azokra a csillag-közi utazásokra szükségeltetik, amikre nekem időnként el kell mennem, a Roscosmos-al meg akkor se mennék, ha képesek lennének ilyesmi-re. Így maradt a saját hajó. Nagy meló volt megcsinálni, ráment két éjszakám is. Jelenleg persze álcázva van, hogy a szüleim ne idegeskedjenek. Olyan, mintha a játékokat tárolnám benne, így nem tűnik veszélyesnek. Most viszont szükségem van rá, így hónapok óta először kiszórom az összes játékot a földre, és megnyomom a piros gombot.
A szoba rázkódik, ahogy a játékosdoboz lassan átalakul, hogy újra azt a célt szolgálhassa, amiért megépítettem Csak remélni tudom, hogy a szüleim nem érezték a rázkódást, nem lenne szívem elkábítani őket, amíg megmentem a hercegnőt. Pár pillanatig fülelek a szobám ajtajánál, de szerencsére teljes a csend. Fejembe nyomom a sokat kiállt sisakom, megragadom Mort mellső mancsát és beugrok a pilótaülésbe.
– Kösd be magad Mort! Rázós út vár ránk.
A beinduló rakéták füsttel töltik meg a szobát, ismét remek az egész ház. A tetőn megnyílik a felszálló ablak. Egy pillanatig habozok, majd rácsapok a felszállást indító gombra. Hatalmas dübörgés közepedte, pillanatok alatt elhagyjuk a házat, a Földet, a naprendszert, és megkezdjük a hosszú, akár percekig is eltartó utat a Bluggy bolygóra.

Kapcsolódó alkotók: L. J. Wesley

2 hozzászólás
Hirdetés