Near  karca


>!
Near 
E-reader

Sziasztok!

Ez most egy kicsit különc karc lesz, de szeretném kiírni magamból. E-readerek. Millió meg egy karcot látok itt azzal kapcsolatban, hogy az illető moly szeretne magáénak tudni egy ilyen barátot, de nem biztos benne, hogy le szeretné cserélni – vagy akár csak részben helyettesíteni – a hagyományos könyveket e-bookra. Most, karácsony előtt valószínűleg még több az ilyen gondolatot a fejében forgató moly.
Aki felteszi itt a kérdését, sorra kapja a válaszokat, miszerint a többi moly élete legjobb döntése volt az olvasó beszerzése, mennyire szereti, a legjobb barátja, nevet ad neki miegymás.
Minden egyes alkalommal megfogalmazódik a fejemben, hogy nekem is írnom kellene. De mindig meghátrálok. Milyen jogon veszem el az esetleges lehetőséget bárkitől?
Most viszont azért is beszélni fogok – ha nincs ellenetekre. Hiszen a negatív vélemény is vélemény, igaz?

Nos, én úgy érzem, az e-book olvasóm miatt veszítettem el az olvasás szeretetét. Persze biztosan változtam én is az egy év alatt, mióta aktívan használom, mégis úgy érzem, ő a fő oka annak, hogy nem, vagy legalábbis alig olvasok. Persze megvannak az előnyei, mégis…

De kezdjük az elején.

Igen, voltak gondjaim és nehézségeim, mire a kezemben tudhattam őt. Ruby-t. Nem túl jól indultunk, de bíztam benne, hogy megszeretem. Nem így történt. Szeretem a háttérvilágítását. Szeretem, hogy nem gyűrődik (csak törik). Szeretem, hogy pár kattintás és várakozási idő nélkül olvashatok. Szeretem, hogy angol nyelvű könyveket is ilyen könnyedén vehetek rá és nem egy hónap a szállítási idő.
Mégis oda a varázs. Oda a könyvesbolti izgatott válogatás. Semmivé lett a borító simogatása. Elveszett az illatuk és maga a világ sincs rám semmi hatással. Nem számít, milyen zseniális egy könyv, képtelen vagyok rá, hogy elmerüljek benne… és ezért a kis Ruby-t okolom.
Hiszen két kattintás, egy számlán lévő virtuális pénz, majd virtuális könyv súlya, ami csak jó pár pixel, semmi a valódihoz képest. Amikor egyszerűen kikapcsolod a kis gépet, mert befejezed mára semmiség ahhoz, amikor fél órát állsz a könyvjelzőid előtt, majd a választottad belesimítod két lap közé és titkon reménykedsz, hogy a két élettelen tárgy jól kijön majd egymással. Oda a várakozás, hogy hazaérj és folytathasd a történetet, hiszen az olvasód kockázat nélkül lehet nálad bárhol és mindenhol. Eltűnt az… „értéke”.
Egyszerűen… mindent elvett tőlem Ruby, ami az olvasást igazán varázslatossá tette.
Visszatérhetnék a papír alapú könyvekhez. Meg is próbáltam. De most már az sem hat rám. Egyszerűen elveszett és hiába telt el egy év, nem érzem úgy, hogy bármi változna.

Nevezhetjük extra hosszan tartó olvasási válságnak. Mondhatjuk, én magam változtam és mindez puszta véletlen, hogy pont most. De talán mégsem árt, ha itt áll ez a kis írás a e-reader szerelmesek véleménye mellett.
Hiszen a negatív vélemény is vélemény. Talán nem biztos, hogy mindenkinek való egy Ruby.

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból és itt lehet a karcom – remélhetőleg „támadások” nélkül.

8 hozzászólás