tothmozerszilvia I karca


>!
tothmozerszilvia I
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
Egyéni téma – Granada (Granada 74 CF)

Örülök, hogy a kapott focicsapat nevében benne van, hogy Granada, így meg tudtunk egyezni egy útirajzban. :) Reményi-Gyenes István könyve nem egy mai darab, így először a kényszerűség vitt rá, hogy ezt válasszam, de nem bánom már, hogy ezt találtam éppen akkor abban a könyvtárban, ahol keresgéltem. Az utazás a 60-as évekre, a könyv megjelenése a 70-es évekre tehető, de a nagy része nem korfüggő. Vannak persze benne megmosolyogtató részek, mint a fényképezőgépes jelenet, amikor az Alhambrába a bátyja nem engedi elvinni neki, és aztán megkönnyebbül, hogy tényleg hogy bánná, ha egyszer csak kifogyna a film, pedig még mennyi téma kerül elé. Persze ez is „lefordítható” a mai nyelvre, ne a fényképezőgép/okostelefon kijelzőjén át nézd, csak gyönyörködj!
Van néhány dolog, ami a korra utal, mint az utak elnevezései az akkori vezetés akaratának megfelelően, illetve egy rövid fejezet foglalkozik a „történelmi múmiával”, azzal a magyar „királyi” követtel, aki teszi a dolgát, függetlenül attól, hogy a két ország vezetése hol tart a diplomáciai kapcsolatokban.
A látványosságok és a történelmi vonatkozások teszik ki viszont a könyv nagyobb részét, fűszerezve egy kis hangulattal, ami talán szintén másképp jelentkezik ma, mint akkor.
A fejezetek elején spanyol költők műveiből vett idézetek olvashatók, kis kedvcsinálóként (pl. Lorca), amiből mellesleg kiderül, hogy a mi költőink, íróink közül kik foglalkoztak spanyol irodalmi művek fordításával (pl. Illyés Gyula, Nagy László).
Néhány érdekesség:
A hispániai mór birodalom utolsó erődítménye a granadai királyság volt – ahol talán a leginkább otthon érezték magukat. „A Korán paradicsomának” nevezték.
Kasztília a történelmi Spanyolország magva, neve a latin castrum, spanyol castillo (=vár) szóból ered, arra utalva, hogy ennek a vidéknek a népe várakkal védekezett az ellenség ellen.
Az utca házmestere a „sereno”, aki az időt és az időjárást közölte a járókelőkkel. Például: két óra van, és az ég derült. Mivel a legtöbbször derült volt az ég, így maradt rajta a név az emberen (sereno=derült). Este éjjeliőrként szolgált, a késői vacsoravendégeket például az ő feladata volt beengedni a házba. A késői a könyv szerint este 11, igaz, reggel is későn kezdődik az élet.
Granadában a világítóan fehér villákat „carmeneknek” nevezik.
II. Fülöpről, az El Escorial kolostorpalota megépíttetőjéről sokat megtudhatunk a könyvből. Az tetszett, hogy a történelmi háttér ismertetésével milyen bennfentessé tesz minket a szerző: az egyik imádkozó szoborcsoport, amelynek főalakja II. Fülöp, megjeleníti 3 feleségét és fiát, Don Carlost, de kihagyja Véres Mária angol királynőt, aki szintén Fülöp hitvese volt. Talán azért, hogy ne emlékeztesse az utókort a kudarcaira, ami ezzel a házassággal függött össze (pl. a „győzhetetlen” Nagy Armada veresége sógornője, I. Angliai Erzsébet ellen). Milyen cseles. :)
II. Fülöp szeszélye helyezte amúgy Toledóból Madridba a királyi rezidenciát.
A sok fekete-fehér kép ma már furcsa melléklet, és elkelne egy térképrészlet is az utazásról, meg helyenként Habsburg-családfa. :) De itt van nekünk a Google, a barátunk,a könyv nyomán sok mindenre rákerestem.

Kapcsolódó könyvek: Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig

Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig
Hirdetés