Ciccnyog ISMP karca


>!
Ciccnyog ISMP
Irodalmi díjak

A vers sosem megy ki a divatból, többek között ezért lehetséges, hogy a Merítés-díj keretén belül harmadik alkalommal fogjuk díjazni a kortárs magyar líra képviselőit. Olvassatok velünk együtt, szavazzatok, és októberben kiderül, kié lesz a közönség és a zsűri díja!
A beharangozó karcok (https://moly.hu/karcok/1120029 és https://moly.hu/karcok/1120508) izgalma után lássuk, melyek voltak a 2017-es év legjobb verseskötetei:

Áfra János: Rítus

Benne van az egész élet. @dontpanic
Valamiért Babiczky jutott eszembe róla. Nem csak a hangulatában, hanem ő adja még ezt a fajta „klasszikus, szép vers” élményt a kortársak közül, amit a „nagy öregek”. @virezma
Az embert szólítja meg egy olyasfajta emberfeletti tudás birtokában, amely a modern világ komplikáltságában kissé bizarrnak tűnhet. Erre a könyvre rá kell hangolódni és átlényegülni mitikus-magával ragadó világába. @_selene_

ha engeded, hogy nyomaidat
elsodorja a szél,
és felszabadít, mihelyst látod,
elfelejtenek, ha ezután
a szabadságot sem
követeled senkitől,
akkor nincs több okod
visszatérni már.

Deres Kornélia: Bábhasadás

Saját univerzumot teremtő poeta doctus. Kíméletlen, pontos, tömör. Az idézés művésze: így mutatja meg a további lehetséges intellektuális utakat. @Jucundus
A kint és a bent kölcsönhatásba lép, többé már nem elkülöníthetõ, a(z én) határok elmosódnak, minden szétfolyik, a jelen és a múlt úgy, mint a többiek és az én.
Talán kicsit túl sötét, még akkor is, ha fent említett jellege azért kölcsönöz neki valamiféle játékosságot. Ez a játékosság azonban semmit nem enyhít baljós, sötét árnyakkal teli világán, inkább paradox módon még alá is húzza azt. @dontpanic

Most jó ideje az Orion-ködben
horgonyzunk, gömböket gyúrva, amiket mások
majd csillagnak neveznek. Magamba zártalak,
és így foglak nézni az éjszakák végéig. Egyetlen,
látható anyag.

Hegyi Zoltán Imre: Shizoo

Rendkívül alapos, tudatosan összeállított kötet, amely a szó- és képelemek harmonikus összefonódásával válik egységesen lélegző egésszé. (…) e kötet esetében nem egyszerűen versolvasás történik, hanem élénk párbeszéd: költő és befogadó tudatos együtt-játéka. @_selene_
Ezek a versek gondolkodásra késztetnek, többszöri olvasást igényelnek, de nem akarják a megoldás kulcsát a kezünkbe adni, azt nekünk kell magunknak megtalálnunk. @tengshilun
Ha két szóban kellene jellemezni a kötetet, azt mondanám: nagyvárosi zen. Vagy legalábbis arra való törekvés. Több-kevesebb botlással, több-kevesebb sikerrel. Mint egy ember, úgy.:) @Littlewood

Egy skanzen. Ahol megül a por
a mozdulatok hűlt felületén.
Valami lesz. Ahogy az élet szokta.
Addig a percek eresztékein
csak úgy elmotoz a fény.

Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Elképzelem, ahogy a szerző ül az ablaknál, arra verődnek az esőcseppek, neki meg csak születnek ezek a pille könnyû gondolatok. Próbáltam nem szeretni ezt a kötetet, nem ment. @pubbancs
Felébredés azért, mert az előző sötét, gyászlakta közegből egyre inkább rátalált önmagára, saját megható, emlékekbõl táplálkozó, elengedni képes, érzékeny költői világára. @_selene_

Egy másik időzónába költözöm,
ott végre elfelejtelek,
és mindent, veled együtt, itt hagyok.
Addig mondd meg,
meddig merészkedhetek,
hogy még biztosan visszakísérj.

Kántor Péter: Valahol itt

Van ebben a kötetben valami könnyedség, játékosság, csibészesség.
Már az elején feltűnik, amikor elkezdenek egymásra felelgetni a versek, továbbvinni témákat, mintha a költő annyira laza lett volna, hogy még csak arra sem figyelt volna, hogy egy téma egy versbe kerüljön, hanem hagyta volna a témáit kontroll nélkül kavarogni, gomolyogni. Valami átcsúszik egy másik versbe? Annyi baj legyen, hadd csússzon. @dontpanic
Tetszett, hogy az egyik legnyomasztóbb, utcai eltévedésről szóló, de kicsit rémálomszerű versben is megjelennek olyan sorok, mint pl megy le a nap, megy fel a lázad. De úgy, hogy egyáltalán nem lóg ki, sem itt, sem máshol, hanem egységes marad. És szerintem ehhez nagyon kell tudni. @Littlewood

És ha sikerül találni szavakat,
akkor jó, akkor kirakja magát,
mint egy Rubik-kockát, amit külön neki
talált ki a világ, hogy rakja ki.

Pál Sándor Attila: Düvő

Intelligens, átgondolt, újszerű és kiválóan megkomponált kötet. Választott címéhez híven – dalol, cseng-zeng, lélegzik és táncol.
A kortárs líra gyöngyszemei ezek a költemények. Hagyományos kifejezésmód ötvöződik a modern ember érzésvilágával, amely remekké formált lírai összeölelkezésben elevenedik meg. @_selene_
Ez hatalmas meglepetés volt nekem. Népies is, és modern is. Imádtam :) @pubbancs
Túlzás lenne azt mondani, hogy az alkotó egy zseni, vérbeli költő (meg egyéb marhaságok), de a potenciál minimum megvan benne, hogy egy olyan szerzővé nője ki magát, aki képes a szövegek esztétikai szépségén, tartalmán kívül olyat is felmutatni, ami véleményem szerint egy vérbeli költő (sic!) ismérve: szövegei túlmutatnak önmagukon. Vagyis a szövegein keresztül megnyílik valami több, valami olyan, ami átlép a szöveg korlátain, és a befogadó korától, létrejöttének korától és a kontextustól, stb. függetlenül képes lüktetni, megérinteni, világot teremteni. @tengshilun

Mindig éreztem, hogy tőlünk ötvenhárom
fényévre, egy Jupiter méretű, hideg csillagon
évmilliók óta óriási vihar tombol.

A szív nem tud fájni, csak a körülötte lévõ izmok.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé

Intertextualitás, zsenialitás, húsbavágó ő-szike. Lehet, hogy Parti Nagy korunk Arany Jánosa. Kis magyar „senkinemtudúgyahogyéntudok”. @virezma
Zavarba ejtõen gördülékeny játékkal megírt, mégis mély gondolatokat megindító költészeti remekmű e kötet. Parti Nagy Lajos „őszológiai” versvirtuóz, ugyanakkor egy bölcs, intuitív, lelkünkbe látó zseni, akinek minden fenntartás nélkül elhisszük, hogy a hold „chilis vaniliabonbon” és hogy a világ mennyire „neoprimitív”. @_selene_

fognék aki volnám
s vanok aki voltom lesz
kopula fakó
a létbüfé kampójára
felakasztott
üres zakó

Peer Krisztián: 42

Nem is azt kell értékelni, ahogy valaki a legnagyobb kíméletlenséggel írja meg saját poklát, a gyászt és az alkoholizmust, amit végigszenvedett. De még csak nem is a terápiát. Hanem hogy ez a szöveg működik. Nem mesterkélten, hanem szinte szándéka ellenére válik terápiává, és valami olyan úton vezet végig, ami mindenki számára bejárható. @virezma
Annyian értékelték már, annyi jót írtak a kötetről, hogy én már nem akarom ismételni őket, hisz leírtak mindent helyettem. Talán annyi, hogy a kötésmegoldást feleslegesek tartom, ezek a versek anélkül is „ütnének”. @Babramorgó
Sokára fogom a történetüket kiheverni. Verssor nem, de érzés a kötetről szerintem messzire el fog kísérni.
Olvasnivaló…főleg a „felvágatlan” oldalak. @bagie

Azt kérded, merre menjünk?
Azt hittem, téged követlek.
És mert téged követlek,
nincs meg a visszaút.

Szita Szilvia: Gézlapok

Mindenesetre nem csak a költőnek terápiás írás, hanem mindenkinek az lehet, aki hordozott már idegen anyagot a testében. De még ez sem érne nyilván ennyi csillagot, ha amúgy a szövegek nem működnének, mint versek. De működnek. Nagyon megragadó, hogy jó bennük a fókusz. Olyan értelemben, hogy a figyelem tárgyának kijelölése, távlatba helyezés, visszaközelítés, és mindez jó ritmusban adagolva. Ettõl egyszerre követhetõek és perspektivikusak a versek. @Littlewood
ritkán lehet találkozni ennyire mély kitárulkozással amely nemcsak eljátssza hogy megmutat miközben plusz rétegekkel fed el hanem valóban ott van egyértelműen a sorokban @lzoltán

A folyamatos késztetés, hogy
elmenj a szakadék pereméig,
és ugrás helyett visszafordulj.
Pedig azt szeretnéd tudni,
elkap-e valaki odalenn.

Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Egy emelkedett, – ezúttal – kozmikus perspektívákat sejtető világban találja magát az olvasó. Egy-egy pillanatra megáll az idő, a kitágult térben megfagy néhány gondolat: belehelyezkedünk, vagy csak megpróbáljuk – érzünk, lebegünk vele…
Nincs biztos talaj a láb alatt, minden olyan képlékeny, mégis utat nyit egy másik dimenzió felé. @_selene_
Závada Peti tudja mit csinál, mit ír és miért. @pubbancs
Annyira meditatív az egész szöveg, hogy nem is tudom, hogyan sikerült a hétköznapokban ennyire mélyre merülnie a költőnek. Itt minden mozzanatnak, minden képnek ereje van, nagyon sűrűn van írva, szanaszét tudnám idézni. Van benne egy adag keleti bölcsesség is, meg a befelé (és kifelé is) figyelő elme finom rezdülései. Nagyon szeretem, hogy a képeit a matematika világából veszi, és a természeti képek is kifejezőek, nem erõltetettek. (…) Valami mágia, ahogy Závada fogja a kezünket, és végigvezet az erek és ösvények labirintusán. Köszönöm. @virezma

Vársz, akárcsak ő, valahol megtorpanás
és nekiiramodás közt, mielőtt a test
a holtponton átbillen. Nem mozdulsz.
Hideg vagy, mint a puskacső.
Ez az a pillanat. Ezt kerested.

A zsűri tagjai: @Albert_W_Yaniglos, @Babramorgó, @bagie, @ciccnyog, @dontpanic, @hunorkovacs, @Juci, @Jucundus, @lencsemate, @Littlewood, @LuPuS_007, @lzoltán, @pubbancs, @_selene_ @tengshilun, @virezma

Itt szavazhattok arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2018-lira-kozonsegdij

Széppróza lista: https://moly.hu/karcok/1110630
Gyermekirodalom lista: https://moly.hu/karcok/1114038
Ifjúsági irodalom lista: https://moly.hu/karcok/1117634

Kapcsolódó könyvek: Peer Krisztián: 42 · Hevesi Judit: Holnap ne gyere · Pál Sándor Attila: Düvő · Kántor Péter: Valahol itt · Závada Péter: Roncs szélárnyékban · Szita Szilvia: Gézlapok · Deres Kornélia: Bábhasadás · Parti Nagy Lajos: Létbüfé · Hegyi Zoltán Imre: Shizoo · Áfra János: Rítus

Peer Krisztián: 42
Hevesi Judit: Holnap ne gyere
Pál Sándor Attila: Düvő
Kántor Péter: Valahol itt
Závada Péter: Roncs szélárnyékban
Szita Szilvia: Gézlapok
Deres Kornélia: Bábhasadás
Parti Nagy Lajos: Létbüfé
Hegyi Zoltán Imre: Shizoo
Áfra János: Rítus

Kapcsolódó alkotók: Kántor Péter · Parti Nagy Lajos · Peer Krisztián · Deres Kornélia · Szita Szilvia · Závada Péter · Áfra János · Pál Sándor Attila · Hevesi Judit · Hegyi Zoltán Imre

1 hozzászólás
Hirdetés