Lipe karca


Lipe>!
Irodalomtörténet

Vojnich Oszkár író és világutazó élete sokat foglalkoztatta és foglalkoztatja mind a mai napig az őt kutatókat. Utazásairól, vadászatairól útinaplót vezetett, amiket később kiadott. Ám, az életéről, arról, hogy milyen ember volt ő, sok mindent még most sem tudhatunk. Ennek egyik oka lehet, hogy ő maga tett arról, hogy bizonyos részletek homályba maradjanak.
Székely Tibor könyvében (A világjáró vadász, 1980) olvashatjuk Oszkár végrendeletének egy részletét:
"Pedigrém!
Születtem 1864. május 18.-án Szabadkán.
(…)
1884–85-ben önkéntes voltam.
1885. dec. tiszti kinevezést kaptam."
Nagy Tibor történész szerint ebben az időben (1884/85), amikor "a saját maga összeállított pedigréje szerint tartalékos huszárként szolgált, aminek végén (1885 decembere) tartalékos huszárhadnagyként szerelt le, biztosan tudjuk, hogy máshol is tartózkodott. Nagybátyjával, Vojnich Jakabbal Szabadkáról indulva Pesten át eljut a Szentföldre, majd Egyiptomba és végül Korfura. Az út 1884. november 29.-étől 1885. április 24.-éig tartott. A katonai szolgálat kellős közepén világot járt?"*
Nagy Tibor a Bácskai Ellenőr 1884. július 27-én megjelenő cikkében talál erre magyarázatot. A cikk arról számol be, hogy Vermes Béla, Vojnich Oszkár és ifj. Vojnich Sándor részegen garázdálkodott. „Vojnich Oszkár már a budapesti rendőrség előtt is ismeretes firma. Gálfy Györgyöt meg akarta ütni sétapálcájával, ám az kezével felfogta az ütést. Vojnich Oszkár ekkor futásnak eredt, míg a lap szerkesztője és Kuluncsits József városi főjegyző üldözni kezdték, de nem érték utol.” A vége Vojnich Oszkár elleni letartóztatási parancs lett. Nagy Tibor úgy véli, ez állhat Oszkár utazásának a hátterében és a „katonai szolgálat csak papíron volt szolgálat.”
Talán a legnagyobb félreértés és talány a világutazó író halála körül van (volt?).
Nagy Tibor:
"1914. május 20-án Port Saidban, az Eastern Szállodában, Vojnich Oszkár öngyilkosságot követett el. Ez a hír ma már közismert. Ám a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sok a kérdés, sok a talány. De haladjunk sorjában. Hosszú ideig halálának időpontját 1914. május 18-ra, 50.-ik születésnapjára tették. (…) Ez a téves nézet éveken át tartotta magát, míg meg nem cáfolták, ám újabban a Bácsország oldalán ismét megjelent. Sajnos! A Port Saidban, a Szt. Jenő templom parókiája által kiállított halotti anyakönyv azonban egyértelművé teszi , hogy erre 2 nappal később, azaz 1914. május 20-án került sor. Ezt támasztja alá a tulajdonomban levő, a család által kiadott búcsúlapocska is, melynek hátulján többek között ez olvasható:
"Imádkozzunk
Bajsai Vojnich Oszkár
lelki üdvéért!
Meghalt 1914. május 20-án…"
Miért lett öngyilkos? A legelterjedtebb nézet szerint a fekete vízláz okozta vesztét.(…) A másik legelterjedtebb nézet szerint 50. életévét betöltve nem látta tovább értelmét e világi létének, és inkább választotta a halált. (…)
Hogyan lett öngyilkos? Agyonlőtte magát. De… Az eredeti hír szerint főbe lőtte magát revolverével, de nem halt meg azonnal, csak másnap a kórházban. Az azonosításról szóló jelentés azonban mást mond: „Az agnoszkálás. A gyászház udvarán kibontották a hármas koporsót, s a bebalzsamozott holttestben a családtagok valamennyien felismerték bajsai Vojnich Oszkárt. (…) Mikor a koporsót felnyitották, átható illat töltötte be a levegőt. A bebalzsamozott holttest erősen oszlásnak indult már. A nyak jobb oldalán volt látható a lőtt seb, amely orvosi megállapítás szerint az azonnali halált okozta.”
Dr. Vojnich József történész, ismert családfakutató iratai között találtam egy eredeti halotti értesítést, amely bal felső sarkában egy ceruzával írt, elmosódott, de azért még olvasható mondat áll: „(kétszer lőtt magába, és utána két napig élt még)”. Szóval akkor főbe lőtte magát vagy nyakon? Egyszer vagy kétszer lőtt? Azonnal meghalt vagy csak másnap?…
Nem akarom, és nem is tudom megmagyarázni ezeket az információkat, csak papírra vetni őket, hogy a tisztelt olvasó láthassa, mennyi a talány hősünk életében még egy évszázad távlatából is."*

* Nagy Tibor: Vojnics Oszkár, a bácskai különc. In Évkönyv 5. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület.
Topolya. 2015. 229–240.

Kapcsolódó alkotók: Vojnich Oszkár