cseri P karca


>!
cseri P
Irodalmi díjak

Az idei év nagyon érdekes az irodalmi díjak szempontjából, habár úgy tűnik, a Nobel-díjat nem osztják ki, de a Merítés-díjakat igen. Mégpedig mind a nyolcat. :) Hagyományosan elsőként mindig a széppróza kategóriában hirdetjük ki a jelölteket. Azért örülök, hogy idén én tehetem ezt meg, mert a tavalyi évben nagyon erős volt a mezőny.
Mindenkinek szívből ajánljuk ezeket a könyveket – ha volt is olyan a zsűriben, aki egyet-egyet kevésbé szeretett, összességében mégis ezeket tartjuk a legjobbaknak. Ezért most a dicséret szavai következnek. Reméljük, sikerül ezzel kedvet csinálni ehhez a tíz könyvhöz, már csak azért is, mert a közönségszavazás során minden aktív moly szavazatára számítunk szeptember 27-ig. Szavazni itt tudtok:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2018-szepproza-kozonsegdij

Következzenek 2017 legjobb szépprózai művei.

Antal Balázs: Le
Ilyen lehetett kívülről látni az Édent, Ábel halála után. @János_testvér
Súlyos, nyomasztó – persze! Ugyanakkor világos, hogy könnyezik a szem sarka az emlékezéstől. @balagesh
Én szívesen olvasnék az írótól egy regényt is ebben a témában. @Csabi
Minimalizmusnak nevezném – de nem skandináv, hanem borsodi minimalizmus. Antalt olvasva párás lomberdőket, felhagyott külszíni fejtéseket és rohadó ipartelepeket látok magam előtt – megdöbbentő erővel képes sugározni ezeket a képeket, és nem csak egyes szövegeiben, hanem a kötet elbeszéléseinek legalább felében. Ez azért nagy dolog ám. Antal minden mondatából süt, hogy emlékszik gyermekkorának helyszíneire (Ózdra és vidékére), szereti, de eszében sincs idealizálni: az ő borsodi emberei nincsenek lenézve, nincsenek felmagasztalva és nincsenek túldramatizálva sem – egész egyszerűen csak vannak ott, ahol, és próbálnak létezni abban, ami már szinte nincs is. Lélegeznek, beszélnek és élnek. @Kuszma

Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Csabait olvasva elfelejted az oldalszámot. @pepege
Remélem, lesz még negyedik kötet is. @ppeva
Lesz még belőle klasszikus. @Kuszma
Tényleg lenyűgöző, hiába ilyen vaskos ez a könyv, az ember olvasná még. Csabai szokásához híven nagyon alapos anyaggyűjtésbe fogott, így annyira hiteles az egész írás, mintha egy történelmi-néprajzi-helyrajzi-kriminológia korképet olvasnánk, rendkívül olvasmányos formában. Egyértelműen ez a csúcspontja a trilógiának. (…)A regény egy nagy cliffhangerrel zárul, így bízhatunk benne, hogy nem utoljára olvastunk Szindbádról. Jó lenne, szüksége van a magyar irodalomnak ilyen magas színvonalon megírt, mégis olvasmányos, szórakoztató könyvekre. @Csabi

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Nagyra értékelem, ha egy férfi így bele tud helyezkedni női sorsokba. @olvasóbarát
Nem győztem nézni a fb-on összegyűjtött fotókat azokról, akikkel az elmúlt napjaimat töltöttem. Nagyszerű dolog látni őket. @n
Örülök ennek a könyvnek nagyon, mert a történtekről beszélni kell, elhallgatni nem szabad. @fióka
Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy egészen különlegesen megírt könyv. Úgy regény, hogy nem regény, hanem egy hosszú, kacskaringós történet, egy sokszereplős családtörténet elmesélése. Az ember hiába tudja a fejével, hogy mennyi munka van benne, mennyi kiszámítás és tudatos eszköz kellett ahhoz, hogy ez ilyen legyen, mégis olyan érzésem volt, mintha csak úgy lett és áradt volna. Nem zavart benne az időbeli ugrálás sem, nehezen tudnám elképzelni ugyanezt lineárisan elmesélve. Nagyon értékeltem azt a finom jó ízlést, amivel „kicsi árnyék” csak sejtésszerűen megjelenik és eltűnik, egészen addig a fejezetig, amikor az ő rövidke élete kerül elmesélésre. @ppeva

Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy szerzője lendületből berúgja vele a kortárs irodalom vaspántos kapuját. @Kuszma
A Mengele bőröndje pont azt tudja, ami nagyon hiányzik a mai szépirodalmunkból. @Csabi
Mert ez a történet úgy van elmesélve, ahogy a legnagyobbak tudják csak. @balagesh
Gyurkovics Tamás kőkeményen odarakta magát és megírta élete első regényét úgy, hogy abban szinte semmi kivetni valót nem találhatunk. Az első könyv, a Mengele bőröndje stílusa kiváló, úgy szépprózai a szöveg, hogy ezt közben észre sem veszed, mert az események, a narráció olyan lehengerlő, hogy nem tudsz másra koncentrálni. Mengele nagyon sok feljegyzést, naplót hagyott hátra, nyilván a szerző ebből is merítkezett az első könyv megírásakor. De az, hogy merészen egy alternatív befejezést is kigondolt a végére, egyrészt minden képzeletemet felülmúlta, másrészt kaptam egy kis kárpótlásfélét. Hogy lám csak, mégis győz az igazság és a bűnös csak megkapja a maga büntetését. @pepege

Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Azok a figurák ott Marseille-ben, mintha egy Rejtő panoptikumból léptek volna elő @Csabi
Székely János óta én nem olvastam magyar szerzőtől izgalmasabb és hitelesebb háborús szöveget, mint ez. @Kuszma
Nekem, mint olvasónak élmény volt a harminckét bolonddal lenni, neki meg mint írónak, hát legyen meg a kívánsága és olvassuk. @n
Az egész művön rajta van a zsenialitás nyoma. Ennyire kis könyvben, háborút és különféle rendszereket háttérként, környezetként kezelve, a három generáción átívelő történetet bemutatni egészen parádés. És ott vannak a karakterek! Vagy 20-30 olyan figura bukkan fel, aki nagyon életszerű, nagyon tipikus. Nagyon gazdaságosan keveri ki a szerző ezeket a markáns alakokat. A főszereplő két testvéren lehet a legjobban megvizsgálni, hogy miképpen tudja élettel megtölteni a sztereotipikus figurákat, illetve a különféle sztereotípiák vegyítésével miképpen áll elő a könnyedén elképzelhető hús-vér ember. @balagesh

Nádas Péter: Világló részletek
Lógtam rajta, vittem mindenüvé, olvastam minden lehető és lehetetlen helyen, pillanatban. @ppeva
Fenntartom, hogy Nádas Péterről legalábbis sugárutat kell elnevezni egy megyei jogú városban. @János_testvér
Most már tudom, miért emlegetik Nádast a Nobel-díjjal összefüggésben. @pepege
Oké, ez tényleg fantasztikus. (…) Az elbeszélő az egyetlen statikus pont valahol ennek az egésznek a közepén. Különösen érdekes ez a szerkesztési mód, tűpontosan érzékelteti, hogy a magán- és a világtörténet soha nem válik el egymástól, folyamatosan alakítják egymást. Azt hiszem, hogy ennek belátása az ember saját életére nézve csak retrospektív módon lehetséges, akkor is csak megfelelően éles szemmel. Nádas szeme pedig olyan éles, hogy kenyérvágásra is alkalmas lenne. Elképesztően kiforrott stílussal vezet minket végig a könyvön, nálam az év legjobbja lett. @dacecc

Péntek Orsolya: Dorka könyve
Elgondolkodtató könyv, igazi olvasmányélményt nyújt. Különleges hangulata megfog és nem ereszt. Szép. @Ciccnyog
Nagyon belakható, otthonossá válik, amíg olvasod, ott élsz, mozogsz szereplői közt, magadénak érzed a miliőjét, belélegzed levegőjét, magadba szívod az atmoszféráját. @eme
Jó volt ebbe a könyvbe belebizonytalanodni. @balagesh
Amit kaptam, az egy hihetetlenül gazdag kelet-közép európai regény. Nagy bátorságra vall belevágni egy olyan könyvbe, ami időben és térben egyaránt nagy távolságokat ölel fel, rengeteg szereplőt mozgat, rendkívül zavaros és homályos történelmi-társadalmi mozzanatok közepette. A szerző nagy erényének tartom, hogy 1) biztosan tartja a kezében a szálakat, 2) tartja azt a célt, amit a könyvvel maga elé kitűzött és 3) egyértelműen látszik, hogy mennyi munkát tett bele, úgy, hogy távolról sem verejtékszagú. @danaida

Szeifert Natália: Az altató szerekről
A női lélek bugyrainak ismerete letagadhatatlanul, szervesen benne van a sorokban. @virezma
Ez a két párhuzamos női sors minden szomorúságával, fájdalmával, boldogtalanságával, függőségeivel, szexuális és kapcsolati problémáival beszippantott. @ppeva
Nagyon izgalmas, hogy Szeifert a két elbeszélőt picit elcsúsztatja egymás mellől az időben, ezzel egy termékeny aszimmetriát teremtve. @Kuszma
Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben a témában mindig lehet igazi remekeket írni, azt most épp Szeifert Natália bizonyította be az új kötetével. Az altató szerekről magabiztosan kerül ki minden buktatót; amit vállal, gond nélkül teljesíti; és gyakorlatilag úgy visz végig egy, akarom mondani, két történetet, hogy azokat a lehető legtágabb olvasóközönség is megértse, megszeresse. @giggs

Tompa Andrea: Omerta
Számtalan bravúrt felmutat a kötet: eleve négy stílus, mind hibátlan. @balagesh
Nagy könyv ez, olyan empátia van benne, hogy azzal meg lehet hajlítani a teret. @Kuszma
Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki a rózsákat szereti, az rossz ember nem lehet az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet. @Annamarie
És szól Kolozsvárról, és szól arról, hogy mit tud egy (nemzetiségi alapon is működő) diktatúra (khm, diktatúrák) tenni az egyénnel. A közösséggel. Nyilván meg lőn variálva egy kicsit, merthogy ez egy regény, de a lényeg valós. Szól a pusztulásról, minden téren. A pártalapú megfojtásról. A zárt közösségekről és egy (minden tekintetben) letűnt világról. A leírhatatlan stupiditásról, amit ember csak ki bír préselni magából, aztán törvényerőre emelni és másokat is kötelezni azok betartására. Mindegy. De Kolozsvár, a Hóstát, Szék, egy valaha volt virágkertész, akinek ma már szinte nyoma sincs, ezek/ők fontosak. Mesterien van megírva és még szép is, nekem különösen. @fióka

Vida Gábor: Egy dadogás története
Ez a kötet tabukat dönt. @olvasóbarát
Szeretem, ahogy az elbeszélő szembenéz önmagával, és ahogy tükröt állít elénk is. @eme
Olvastam már jó pár visszaemlékezést, de ilyen személyest, ilyen tudatosan szerteágazót még nem igazán. @giggs
Fontos, mert kortársunk írta meg ezt a történetet, aki akár itt, Magyarországon is lehetne az asztaltársunk – a saját asztaltársaink sajnos nem álltak elő ilyen könyvvel, a nagy Erdély-regény helyett az írótól kapott személyes vallomás viszont nálunk is üzenetértékkel bír. Ezt a könyvet mindenképpen a gyerekeim polcára állítom, s talán ez lesz az utolsó, amit személyesen is felolvasok nekik, mert szépen, igazul szól harcainkról, valamint a gondolkodás és az irodalom által való megérkezésről. @akire

A zsűri tagjai: @Aes, @akire, @Annamarie, @balagesh, @Ciccnyog, @Csabi, @cseri @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @pepege, @ppeva, @robinson, @virezma

Kapcsolódó könyvek: Nádas Péter: Világló részletek · Tompa Andrea: Omerta · Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje · Csabai László: Szindbád, a forradalmár · Vida Gábor: Egy dadogás története · Kácsor Zsolt: A harminckét bolond · Antal Balázs: Le · Szeifert Natália: Az altató szerekről · Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató · Péntek Orsolya: Dorka könyve

Nádas Péter: Világló részletek
Tompa Andrea: Omerta
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Vida Gábor: Egy dadogás története
Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Antal Balázs: Le
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Péntek Orsolya: Dorka könyve

Kapcsolódó alkotók: Kácsor Zsolt · Nádas Péter · Gerlóczy Márton · Szeifert Natália · Antal Balázs · Csabai László · Tompa Andrea · Gyurkovics Tamás · Vida Gábor · Péntek Orsolya

2 hozzászólás
Hirdetés