"Ők a lányaim – mondta az asszony a három fiatal hölgy felé mutatva.
Kettő közülük kellemes megjelenésű volt, a harmadik azonban még alig bakfis, narancsszín ruhában, ami egyáltalán nem állt jól neki. Úgy tűnt, nem élvezi az estét.
– Hát nem bájosak? – kérdezte a lady. – A büszkeségeim. És olyan jó természetűek!
Simonnak az a kellemetlen érzése támadt, hogy hallotta már ezeket a szavakat egyszer, amikor kutyát akart venni."
Ezen a részen percekig fulladozva nevettem :)
