Összes értékelés

Kötelező olvasmánnyá kellene nyilvánítani :) Zseniálisan megírt könyv, ami elgondolkodtat és megnevettet. Kiváltságosnak érzem magam, hogy egy példány birtokosa lehetek! Minden elismerésem és tiszteletem az írónőnek! :)

– Egy mozgáskorlátozott egyetemista –

A történet átlagos, de a különleges képi világ és a diplomácia-politika-biztonság-kémkedés-terrorizmus kusza hálójába való betekintés spoiler kiemeli a posványból. Azt mondjuk el bírtam volna viselni, ha spoiler, de mondjuk, hogy ennyi belefér. Daisy karakterét amúgy bírtam spoiler,bár erejét kicsit túltoltnak éreztem. Négy SHIELD akta az ötből.

Első olvasásom Mr. Robinsontól. Az már ránézésre feltűnt a könyvei kapcsán, hogy elég hosszúak, az író szereti kifejteni a dolgokat. Nincs ez másként a New York 2140-nel se. A regény alapvetően az egyik társasház jelenlegi és későbbi lakójának szemén keresztül mutatja be az élet menetét az elárasztott New Yorkban, ill. itt-ott kitekintést kapunk a tágabb világra is. Ez nem feltétlen hangzik túl izgalmasnak – bár olvasója válogatja, ugye –, ezért aztán kisebb-nagyobb „kalandok” színesítik a cselekményt, ill. a regény során a háttérben ott húzódik egy nyomozós szál is, ami kissé rövidre vágva kap egy lezárást a regény végére.
Őszintén bevallom, a regény első felével elég körülményesen haladtam. Talán az sem segített, hogy meglehetősen sok nézőpontkaraktert mozgat, szóval idő kellett, még rájuk hangolódtam. Féltávnál aztán valahogy elkapott a könyv, onnét már jobban haladtam, igaz, a cselekmény is úgy-ahogy felpörgött ott.
Kedvenc nem lett belőle, de érdekes volt ilyen „közgázos” sci-fit olvasni, és kíváncsi leszek, mit tartogatnak az író további könyvei.

Üdítő változatosság volt ez a könyv. A történelmi romantikusok amúgy is a kedvenceim, hát még ha erős és okos női és elbűvölő férfihőssel van megírva.. A műfaj szerelmesei ne hagyják ki!

Valami nincs rendben ebben az életben (…) Vagy meg az élet változott meg, s csak kívülről, látszólag hasonlít az előző, egyszerű, érthető élethez.

Kissé furcsa, kissé nyomasztó és kissé abszurd darab.
Viktort akkor hagyta ott a barátnője, amikor a pénzszűkében lévő kijevi állatkert eladta egyik-másik állatát. Így történt, hogy Viktor, a magányos majdnem-író vett magának egy pingvint.
Misa, a pingvin, kicsit olyan, mint gazdája, Viktor. Mindenre viszonylag egykedvűen reagál, mindketten csak sodródnak az eseményekkel, amik körülöttük zajlanak. Viktor nekrológot ír még élő emberekről, befogad egy kislányt, akiről gyakorlatilag azt se tudja, kicsoda, micsoda, véletlenszerűen kerít mellé egy már-már pótmamát, néha véres leszámolásokról olvas az újságban, és közben írja az újabb nekrológokat. Kicsit olyan ez az ember, mint aki félig egy másik világban él. Mindehhez furcsa, melankolikus hangulat társul, ha nem tudnám, akkor is érezném, hogy a szerzőt tőlünk kicsikét keletebbre kell keresni.
Érdekes volt. Valahol a furcsa és a jó között félúton, de mindenképpen érdekes.

A Kate Blakemore sorozat második kötetében főhősünk Párizsba utazik egy titokzatos eltűnését megfejteni. Alapjában véve élvezetes és szórakoztató konyv, az egyetlen problémám, hogy a szíriai történetszálat szerintem tökéletesen kilógott a könyvből és meg úgy is feleslegesnek érződött, hogy volt némi szerepe a történet befejezésében.

Ez mocsokjó volt. Kb az egyetlen Schwab-regény, aminek a kezdetek óta érdekelt a fülszövege, és kb az egyetlen Schwab-regény, amit szerintem érdemes volt kiadni.

A történetünk két megátalkodott embertelen szörnyeteget követ végig, akik X-ment csinálnak magukból, majd életcéljukká teszik, hogy megöljék a másikat. Az egyikük ráadásul a vallás miatt érzi magát feljogosítva dolgok elkövetésére, ami egy számomra nagyon szimpatikus keret. Schwab-regényhez képest meglehetősen kevés dolgot mondtam meg előre (csak az egyik karakter halálát, és azt is csak tíz oldallal korábban a történtnél, az még belefér). A cselekmény pörgős volt, és az ide-oda ugrálok az időben dolog elég jól működött, bár volt néha arckaparás, hogy túl sok információt árult el túl hamar, amit meg lehetett volna sokkal erőteljesebben is írni; konkrét jelenet – Victor sebhelyeinek első megjelenésekor mindent megtudunk a keletkezésükről, a következő jelenetben pedig látjuk ezt meg is történni. Ez a kis momentum ezerszer meghatározóbb lett volna, ha az a három mondat, ami a sebek történelmének expozícióját taglalja, egy ügyeskezű szerkesztő egy határozott tollvonással kihúzza.

A könyv a szuperhős alzsánerbe esik, és próbál tudományos magyarázatot találni arra, hogy miért alakulnak ki a szuperképességek, úgyhogy inkább sci-finek sorolnám, mint fantasynek. Schwabhoz megszokottan elég ifjúságis hangulata van a szövegének, de ezen a fordítás elég sokat javított. A történet fő erőssége viszont a keretből nagyon átjön, amit több írónak is el kéne sajátítania – a tragikus háttértörténet megmagyarázza egy karakter tetteit, de meg nem bocsájtja. Ebben a könyvben nincsenek hősök.

Szerintem zseniális :) elég laza a szövege
Kedvencem a 'hajadat kivéve egész jól nézel ki"

Ettől nagyon vidám napunk lett :) kedvencem a „prímán fogy a répatallér a kisvakond nagy gavallér” passzus sírva röhögtünk rajta :)