Összes értékelés

Egyszerűen imádtam!!
Kiforrottabb, mint az első rész
Alig várom, hogy legyen kis időm és hozzá kezdhessek a szerző következő könyvéhez

„Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét. És hogy kik az ember barátai.”

Olvastam már ezt a könyvet 2014-ben, azaz kb. 5 éve. Minden olvasott könyvemre emlékszem, de valahogy erre a részre egyáltalán nem. Teljesen újdonságként hatott.
Minden ami történt hihetetlen és akciódús volt. Persze néhány cselekedetnél úgy éreztem, hogy „jajj, ne már”, olyan plusznak éreztem akkor, de így a végére érve biztos kellett, ha nem is az azonnali esemény befolyásolójaként.
Sebastian karaktere, de valahogy érzetem, mert olyan műnek, mesterkéltnek és tenyérbemászónak tűnt. Az amit Clary tett a rúnával, hogy úgy induljanak csatának, nekem nagyon tetszett. Bátor cselekedet volt. Illetve ami Jace-szel történt, és ami a Lyn-tónal… Felfoghatatlannak érzem/éreztem. A vége pedig aranyos lett nagyon, érződik, hogy kicsit lezárta az írónő, de várom, hogy olvashassam a következő részt.

Különös hangulatú könyv, gyönyörűen megfogalmazott gondolatokkal, költői képekkel. Kapcsolatok, család, egész életünkön átívelő problémák, csupa olyan téma, ami érdekel. Mégis folyamatosan éreztem a történet és köztem tátongó szakadékot, valamiért nem értük el egymást. Mindvégig külső szemlélő maradtam, nem tudtam együtt élni a szereplőkkel.

Hármasikrek, akik csak a kinézetükben és mint a hozott példa mutatja, ízlésükben azonosak: vágyuk, mindhármuk szerelmének tárgya: Angus. Minden más módon drámaian eltérőek. Nagyon tetszett, ahogyan az írónő három olyan nő versengését ábrázolta, akik kívül-belül ismerik egymást, akik a múltban nem csak egy szobát osztottak meg egymással, hanem annyi mindent mást is, az anyaméhről már nem is beszélve…
https://hangulatokk.blogspot.com/2018/12/paige-toon-aki…

„ Remek kikapcsolódás. A havas, félelemmel, titkokkal teli Románia földjein. Ami maga a történelem. A szerzőtől megszokott és imádott pluszokkal. Le a kalappal! Meglepetésekkel teli és egyedi történet. Ha egy kicsit ki akartok szakadni a jelenből akkor tökéletes olvasmány. Bármikor és bárhol az. ”

Bővebben:
https://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.com/2019/01/jeanie…

Kalandos volt angolul olvasni, hiába ismertem a történetet. A sok új szó és kifejezés mellett szép mondatok is ragadtak rám. A történetet természetesen jól ismertem, így az nem tudott újat hozni, de nem is bántam, mert így legalább csak a nyelvtanra és egyebekre figyelhettem.

A könyv néhány olyan családról szól, akik ugyanazért a célért küzdenek, a családalapításért. Mindannyian más-más nehézségekkel néznek szembe, párhuzamba állítva a „gond nélküli” családokkal. Nekem ez így túl töményre sikeredett spoiler. Az elején kicsit nehezen vergődtem át, valahogy nem kötött le annyira, amennyire a témából adódóan szerettem volna, de aztán valahogy ráéreztem az írónő történetvezetésére és onnan már vittek magával az események. Az élet bármely területére igaz, hogy talán túl magabiztosak vagyunk a jövőt illetően és azt feltételezzük, hogy minden magától értetődően rendben lesz a terveinkkel, pedig semmire sincs biztosíték.

Értékelés helyett produkáltam egy kisebb halom nem igazán összefüggő kijelentő mondatot:

Remekül megcsavart, fordulatos, pörgős és idegtépő.
Én talán biztosan beértem volna kevesebb csavarral is, de… nem kötözködöm.
Helyükre kerültek a lábjegyzetek. (Ahhoz képest, hogy mennyit morogtam miattuk korábban, most az eddigi három könyvből az egyik legkedvesebb idézetem/mozzanatom spoiler a lábjegyzetekbe lett eldugva.)
Olyan szereplők találkoztak egymással, akiknek nagyon örültem… úgy, hogy a falat kapartam miatta.
Mondhatnám, hogy észrevettem egy logikai bukkanót… de pénzt mernék rá tenni, hogy a negyedik kötetből világos magyarázatot fogok kapni.
Nagyon szerettem a felszínes fecsegéssel megtöltött csendet a könyv végén

Anekdota: Rajtakaptam a 74 éves édesanyámat, amint a könyv kb. egynegyedétől hátralapoz, és belenéz a végébe.

Összességében úgy gondolom, hogy elég sok dolog többek között az én béketűrésem is fel lett áldozva a fordulatok oltárán, így nem kötődtem annyira a kötethez, mint az előzőhöz, de a könyv/sorozat még mindig magával ragadó és nagyszerű és különleges.

„De azért szemmel láthatólag nehéz elhinni, hogy az élet szép.”

Ez a könyv olyan, mint egy horcrux; vagy az elején süppedsz bele, vagy először elégedetlenkedni kezdesz, kétkedő gondolataid támadnak, majd az intellektuális vívódás után süppedsz bele. Pont emiatt a beszívó hatása miatt jobb inkább kis adagokban, lehetőleg nem a legvérzivatarosabb időkben olvasni. Nagyon kimerítően és részletesen összeszedte a melankólia-depresszió evolúcióját, hiteles korrajzokat is fest általa.