Lara értékelése


>!
Lara
Hermann Hesse: A pusztai farkas

A könyv közepe táján eszembe jutott az Utas és holdvilág, és ettől fogva a két regény képei együtt peregtek előttem, mert annyi hasonlóságot találtam közöttük. A férfi és a nő princípiuma, a halál misztériuma, az önmagunk keresése és az önmagunktól való menekülés együttes jelenléte, a konvenciók megtagadása – ezek olyan motívumok, amik Szerb Antal regényében is központi szerepet játszanak. Emellett a főszereplő főbb jellemvonásai és cselekvései, érzései (introverzió, szorongás, halálvágy, viszolygás a konvencionális élettől, vágy idegen élmények és új szerelmek iránt… stb.) is az Utas és holdvilág Mihályára emlékeztettek. Tetszett, ahogy átszőtte a regényt ez a rengeteg kettősség, különösen azért, mert ezek legtöbbször egyszerre vannak jelen. „Néha furcsán összekeveredett bennem a régi és az új, fájdalom és kéj, félelem és öröm. Egyszer a mennyekben jártam, másszor a pokolban, de általában egyszerre mindkét helyen.” Azt hiszem, sokan éreztünk már így.
Érdekes volt, hogy Hesse azt írja, általában egységesnek akarják gondolni magukat az emberek, annyira, hogy ez a kérdés szintén központi szerepet kap a regényben („mintha veleszületett kényszerképzete diktálná az embernek, hogy énjét egységesnek lássa.”) Még nem jutott eszembe, hogy bárkinek egységesnek kéne lenni, hiszen olykor ellentmondásba kerülünk önmagunkkal, vagy meglepjük saját magunkat; ha egységesek (és ezáltal könnyen kiismerhetők) lennénk, akkor elég unalmas lenne az élet. Bár az is igaz, hogy abban a történelmi helyzetben, amiben A pusztai farkas született, vagy úgy is mondhatom, hogy a regény jelenében, igencsak aktuális volt ez a kérdés, mert a a szélsőségek egységesnek és egyszerűnek akarják látni és láttatni az egyént, ideológiájuk szerint.
Az első kötetem volt a szerzőtől, és szerencsére ezúttal jól választottam. :)

3 hozzászólás

Hermann Hesse: A pusztai farkas

Hermann Hesse: A pusztai farkas

„… Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Steppenwolf az a könyvem, amelyet gyakrabban és alaposabban félreértettek, mint bámely másikat… Ezek az olvasók mintha teljesen átsiklanának azon, hogy a pusztai farkas és kétes élete fölött is létezik egy másik, magasabb, örök világ is; a "Traktátus” és a könyv minden olyan része, amely a szellemről, a művészetről és a „halhatatlanokról” szól, pozitív derűs, egy személy és idő fölötti hitvilágot állít szembe a pusztai farkas szenvedéseivel… Természetesen nem írhatom elő – és nem is kívánom előírni – az olvasónak, miként értse elbeszélésemet… De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet." Hermann Hesse

Hirdetés