petibácsi értékelése


>!
petibácsi
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Nincs nekem ezzel semmi bajom, maximum túlságosan hozzászoktam már az olyan szövegekhez, amik okosabbak nálam, ez meg egy ízig-vérig pubi regény. De tényleg. Tinikről szól tiniszemmel.
Vagyis szerintem hiteles az elbeszélő 16 éves srác karaktere. Igazi érzékeny, ingerlékeny, dacos kamasz, félkész emberke, aki (bár erről sokáig fogalma sincs, de) szinte semmit sem tud a helyén kezelni. Gyakran lett volna kedvem leinteni, hogy „öcsi, mikor érted már meg, hogy ezek a dolgok nem így működnek?” vagy „jól van, haver, ez azért nem ilyen egyszerű”. És a szöveg megmunkáltsága is ennek megfelelő: néhol (mintegy random) gazdagabb, néhol teljesen sekélyes, tele elbénázott, komolytalan metaforákkal és egydimenziós, felszínes gondolatokkal (mint a címszereplő színszimbolika is), de hát ez van, asszem, tényleg ilyen gagyik vagyunk 16 évesen.
Azért az az alapkoncepció, miszerint egy ilyen izgága, zavarodott jellem egyszer csak szembetalálkozik a leukémiával és a halállal, akár még izgalmas is lehetne, de túl sűrűn csúsznak be amerikai matinéfilmekbe illő klisék, mint: az eltévelyedettet helyes útra terelő különc új tanár, szülők elől szökdösés, a mindent eldöntő focibajnokság napja, stb. stb.
Tiniknek és szülőknek ajánlható, de amíg a kettő között vagyok, nekem inkább csak egy vállrándítást jelent.

8 hozzászólás

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű – nagyszerű olvasmány.

Hirdetés