petibácsi értékelése


>!
petibácsi
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Ott kezdődik, hogy már az első oldalak után egyértelművé vált, hogy a Libri üzletpolitikáját tükröző, lektűrösen csiribiri borító mögött egy igazi irodalmi kincsre bukkantam. Egy ékszerre, ami bőven a sokszorosát érdemelné annak a figyelemnek, amiben részesül.
Egy kicsit Dragomán, egy kicsit Tar Sándor, a kényszeredetten poshadt légkör miatt pedig kicsit Bodor Ádám, de a nálam olvasottabbak olykor még Láng Zsolt, Szilágyi István, Vida Gábor és Herta Müller nevét is felemlegetik.
Engem (főleg a szerkesztésmód komótos nagyívűsége, de gyakran a nyelvezet szépsége miatt is) picit a Virágzabálókra emlékeztetett, és ekkor jöttem rá, hogy miért unhatta néhány értékelő a regényt, ugyanis a regény tényleg túl hosszú, azaz kb. csak a kétharmadától kezdenek felsejleni azok a kapcsolódási pontok, amik ezt a három különálló gigantikus fejezetet és főszereplőt (egyébként frappánsan, sőt néha fájdalmasan) összekapcsolják. Addig inkább a kitérőkkel, háttérinfókkal, (köz)hangulatokkal bőszen teletömött, anekdotázós, visszaemlékezős részek dominálnak, amik lassan kiérlelnek az olvasóban egyfajta szomjas kíváncsiságot a történet jelen ideje iránt, hogy mikor aztán majd felszínre kerülnek a történetszálakat összekötő kapcsok, olyat csattanhassanak, mint a bilincs.
Továbbá egyedi ízt visz a könyvbe az a fajta részvéttel teli, még a groteszk részeknél is szeretetteljes humor, amivel ezek a Ceausescu-rendszerben vergődő/lébecoló semmi kis életek a papírra kerültek, s ez nálam önmagában megér egy plusz csillagot.
A méretei és az adomázása miatt a türelmetlenebb olvasóknak talán körülményeskedőnek hat majd, én azonban az elsőtől az utolsó betűig élveztem, és büszkén üdvözlöm Papp Sándor Zsigmondot a kortárs magyar irodalom nagy mesélői közt! Azt hiszem, már az első regénye után kijelenthetem, hogy hűséges olvasója leszek :)

6 hozzászólás

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei. Egy babaházban élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceauşescu üvegburája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük, melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása. A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, valakinek szóló élet, és ennyiben s csakis ennyiben értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is.

Hirdetés