Frank_Spielmann I értékelése


>!
Frank_Spielmann I
Fejős Éva: Dalma

Ez a könyv egy rémálom. Ne értsetek félre, ezzel nem minősítem a regényt, csak tényt állapítok meg. Kafka regényei is leginkább rémálomra hasonlítanak, nem? Aztán remekművek, vagy mik.

Na jó, ez a könyv távol áll a remekműtől, de azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz. Bár néha tényleg azt éreztem, hogy egy humortalan Sárbogárdi Jolánt olvasok, aztán rájöttem, hogy nem is olyan borzalmas ez a könyv.

Adva van egy kislány, ez a Dalma, aki az oviban maszturbál, otthon meg a frissen meszelt falat szereti nyalogatni. Képzelhetitek.

Én ebből a Fejős Évából nem néztem volna ki ezt, bevallom őszintén, pedig megskubiztam tavaly a Könyvhéten, és nem tűnt valami értelmesnek. Közben meg írt egy ilyet.

Abszurd, groteszk történet egy kislány tollából, egész jó humorral néhol (bár felnevetni csak egyszer nevettem föl)… Dalmából szerintem pszichopata lesz. Ha Patrick Bateman gyerekkoráról írna Ellis, ilyesmi lenne, azt hiszem.

De viccet félretéve, van valami rémálomszerű a gyerekkorban, amikor nem értünk semmit, közben pedig mindent értünk. Máshogy látjuk a világot, mint a többiek, főleg mint a felnőttek, és ez megrémít, kiakaszt minket. Ez a könyv pedig ezt parodizálja ki, mondjuk szegény gyerekek mit ártottak Fejős Évának, hát nem tudom, de ez van. A véleményem úgyis a csillagokban áll (höhö).

Viszont meghozta a kedvem Parti Nagy-Sárbogárdi Jolán könyvének újraolvasásához, amiért plusz pont jár.

Ezt pedig azoknak írom, akik ismernek:
Dalma a kevés olyan nők egyike, akitől sikítva menekülnék.

10 hozzászólás

Fejős Éva: Dalma

Fejős Éva: Dalma

A Cuba Libre hősnője is volt gyerek…:) Miután megírtam a Cuba Librét, a regény egyik hősnőjétől, Havasi Dalmától nem tudtam elszakadni. Kíváncsi voltam, milyen lehetett a gyerekkora ezért megírtam. Alighogy befejeztem a Cuba Librét, azonnal belevetettem magam ebbe a történetbe, és éjszakákon át ki sem szálltam belőle, addig, míg Dalma gyerekkora ki nem bontakozott a monitoron. Ajánlom ezt a könyvet minden felnőttnek, aki még emlékszik rá, milyen volt gyereknek lenni (azoknak is, akik már kezdik elfelejteni), illetve minden tininek, aki még az út elején jár… Külön ajánlom a facebookos csapatomnak a Dalmát, azoknak a nőknek-férfiaknak, akik folyamatosan megmutatják ezen az internetes oldalon, hogy a virtuális ismeretségek hogyan alakulhatnak barátságokká, akik mindig tudják, mikor kell a mélyponton lévőknek néhány jó szóval segíteni. Remek érzés, hogy ilyen támogató, elfogadó, segítőkész csapat vesz körül és nem csupán virtuálisan!

Hirdetés