Aurore értékelése


>!
Aurore
Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

Talány jó lett vóna, ha a belölle készült film (Io speriamo che me la cavo) nézése előtt elolvadom, mer akkor ha nem is értem, lett volna fogalmám aról, mit hablatyolnak össze nápiólyul azok a gyerekek. Persze igy is jó volt, mer sokk fogalmozásra magyarázatot ad. Ezek a gyerekek már tizévesen dógoznak, és a családjuk sokszor alig van jobban eleresztgetve, mint a Harmadik Világ. A filmben egyébként sok mindent megoldoztak képletesen, ami itt csak le van irva, és persze a gyerekdumák dumaként hangzanak el, nem pedig házidolgozat gyantás. Paolo Villaggio „tanítóbácsi” egyébként pont olyan lyóságos, mint amijennek Marcello D'Ortát képzellem. Ja, és persze story is van – eszt majnem elfejtetem.

2 hozzászólás

Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom

A kisdiáknak vannak gondolatai. Mindenféle gondolatai, okosak meg képtelenek. A maga kis világában többnyire a helyükön vannak. A kisdiáknak van szeme. Úgy lát vele, ahogy neki kell. Füle is van, azt hallja vele, amire szüksége van. De mi történik, ha gondolkodása, látása, hallása kénytelen a felnőttek világához igazodni? Egyszerre minden kisiklik, eltorzul, kilódul a helyéből. A kisdiákkal az iskolában dolgozatot íratnak. A dolgozat címe a felnőttek eszéhez igazodik. A kisdiák meg mondja a magáét. Próbálja összecsirizelni törmelékismereteit. Nem azt mondja, amit kell, hanem, amit tud. A nagyok világa meg a kicsik világa egymásba tolakszik. S ez ellenállhatatlanul humoros. Karinthy tudta ezt: zseniális hamisítványt írt a Tanár úr kérem-ben. Ebben a könyvben igazi dolgozatok vannak. Nápoly környéki gyerekek írták. Náluk különbet Karinthy se tudott. De kificamodott mondataik, kancsal látásuk, meghökkentő igazmondásuk nemcsak viharos jókedvre derítik az olvasót. Be kell látnia, az együgyű fejekben valami romlatlan bölcsesség is fészkel.

Hirdetés