maneki_neko értékelése


>!
maneki_neko
James Clavell: Gajdzsin

Olyan, mintha a Sógun és a Tajpan lenne egybegyúrva. Csakhogy míg mindkét könyv nagyon jó, az „egyvelegük” szerintem alatta marad a színvonaluknak. Az a benyomásom, hogy Clavell az Ázsia-sagában regényről regényre bonyolítja a dolgokat. Egyre hosszabb, egyre összetettebb, egyre több szereplő, több szál, nehezebben következő cselekmény. Kereskedelem, politika, diplomácia, kémkedés és cselszövés minden mennyiségben. Csakúgy, mint az előző két könyvben: senki sem őszinte, mindenki érdekei szerint cselekszik, játszmákat játszik, olyan furfangosan, hogy nem győztem csodálkozni.
A Sógunnal és a Tajpannal ellentétben itt egyetlen figurát sem találtam szerethetőnek. Talán Phillip Tyrert kedveltem meg a maga jóindulatú naivságával és szerencsétlenkedésével egyetemben.
Szívesen olvastam, szerettem a mozgalmas részeket, az unalmasakat meg igyekeztem túlélni. De az előző kettő jobb!


James Clavell: Gajdzsin

James Clavell: Gajdzsin

Japán, 1862. Az ország az erőteljes amerikai nyomásra már megnyitotta kapuit a külföld előtt – de épp csak résnyire. Az „Istenek Földjén” zűrzavar uralkodik: az egyre inkább elszegényedő szamurájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a sógunt. Japán irányítását ismét a Mennyek Fiára, a császárra akarják bízni, akinek kezéből annak idején az első sógun kiragadta a kormánypálcát. Az ország nagyurai, daimjói közül is sokan úgy gondolják, hogy a sogunátus intézménye megérett a változtatásokra, de ezeket a változtatásokat maguk szeretnék végrehajtani – a sóguni cím birtokában.
És mindeközben ott vannak az országban – Jokohamában – a gajdzsinok, a gyűlölt idegenek, az egymással is rivalizáló britek, oroszok, franciák, poroszok, akiknek nagyon komoly gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a titokzatos Japán, amelyről az európaiaknak még csak nagyon homályos ismereteik vannak, teljesen feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabadkereskedelmet. A jokohamai európai kolónia hajótulajdonos-kereskedői között ismerős nevekkel is találkozhatunk: itt van Malcolm Struan, A tajpanban megismert legendás Dirk Struan unokája, itt van az ugyancyak A tajpanból és A Nemes Házból megismert Tess Struan, akit most még senki sem mer Boszorkány Struannak nevezni, itt van a régi esküdt ellenség, Tyler Brock és famíliája… Mindenki mindenkivel és mindenki mindenki ellen – ahogy a pillanatnyi érdek diktálja.

És mindez egy aprólékos, művészi gonddal megfestett környezetben, olyan filmszerűen láttatóan, izgalmasan és érdekesen elénk tárva, ahogyan csak a régi Japánt és a Távol-Keletet töviről-hegyire ismerő James Clavell írhatta meg.