Rémálom értékelése


>!
Rémálom
Julianna Baggott: Tiszták

Először is: Pressia, Partridge, Lyda és El Capitan, hadd öleljetek meg titeket! Rátok fér!

Na, de, értékelés: Hány könyvet harangoztak be már úgy, hogy ez lesz a nagy következő Éhezők Viadala? Tényleg, hányat? Valahogy az olvasók már úgy vannak, oké, disztópia, romantikus, ifjúsági, hát ez biztos olyan lesz, hogy elmegy-elmegy, szép gondolatok, de hát mégsem kínozzák annyira meg a főhősöket, ugye? Jó, nincs szabadságuk, na és? NA DE EZ A KÖNYV?!
Brutális, sötét hangulatú, aki nem bírja a vért, az hozzá se nyúljon, mert itt konfettiként hullanak a belső szervek. Szívfacsaró, mert a főhősök, (mind a négy), hozzánő az olvasó szívéhez, hiszen mindannyian annyit, de annyit szenvedtek a disztópikus világ miatt, de MÉG TÖBBET FOGNAK SZENVEDNI. SOKKAL TÖBBET.
Nem mondanám, hogy a főcsavart fülszövegből nem találtam ki, de nem volt annyira átlátszó, végig lehetett min gondolkozni, és ezért is imádtam nagyon. Aztán ott vannak az akciójelenetek, noha az eleje picit lassan folyt, és tényleg minden karaktert rendesen megismerünk, a végére nagyon felpörögtek az események. És komolyan izgulva pattogtam végig minden verekedős jelenetet, és igen, volt, ami olyan hirtelen ért, hogy ültem nagy meglepett fejjel és néztem előre.
A karakterek: mind szépen kidolgozottak (ki meri rájuk mondani, hogy unalmasak?), és ez a szép benne, hogy bár nem romantikus könyv ez, én úgy szurkoltam már keresztbe kasul mindenkinek, annyira megérdemelnék a boldogságot.
A könyv erőssége a sötét hangulata: esküszöm, le kellett pillantanom a kezemre, hogy véletlen nem egy babafej van ott. EZ A VILÁGKIDOLGOZÁS! TE JÓ ÉG! Tudjátok, milyen frusztráló, mikor egy disztópiában nem dolgozzák ki a „nagy világot” vagy azt, hogyan született az egész és miért? NA ITT MINDEN MEG VAN MAGYARÁZVA!
Óh, hát, nekem most ez lett a kedvenc disztópiásom, és bárki is mondta, hogy Pressia az új Katniss, hát nálam biztosan bejött, mert nekem Pressia nagyon beköltözött a szívembe!
Fúúúú, mikor jön a második rész? Jobb kérdés: HOGY BÍROM KI ADDIG?!

68 hozzászólás

Julianna Baggott: Tiszták

Julianna Baggott: Tiszták

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.

A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.

Hirdetés