Nia értékelése


>!
Nia
Katherine Center: Szépségtapasz

Tetszett a könyv. Az írónőnek jó a humora és a fordítás is jól sikerült. Jó kis chicklit, ami ezúttal nem párkeresési bonyodalmakról, hanem egy fiatal háromgyerekes anyuka hétköznapi megpróbáltatásairól szól. Ebből a három gyerekből pedig három fiú! Húha! Nos nekem egy sincs, úgy értem se fiú, se lány és csípem ugyan a gyerekeket, na de hogy három fiú? Ó, te jó ég! (Janice után szabadon.) :) Na mindegy. Persze erről (is) szól a történet, hogy hogyan lehet ezzel megbirkózni, mert bár a fiúk aranyosak és nem különösebben égetnivalóak a történetben, azért csak akad velük kis gond-baj.
Nekem szimpatikus volt, ahogy Lanie a gyerekeket és az ügyes-bajos dolgokat intézte. Az is tetszett ahogy megkereste a saját kis útját, ahogy magára talált. Így pár nappal az olvasás után visszaemlékezvén engem csak a helyesírási hibák, a mondatok végéről hiányzó írásjelek bosszantottak, maga a történet, vagy a szereplők egyáltalán nem. Olvastam itt mástól, hogy az a baj a történettel, hogy nem elég életszagú, nekem viszont pont az a véleményem, hogy Lanie, a családja és a többi szereplő simán lakhatna adott esetben akár a szomszédban is. Na szóval értitek.
Az ilyen típusú könyveknél én nem várom el, hogy valami irtó tanulságos(ságos) legyen. Szóval én azt mondom, hogy aki belekezd ne várjon túl sokat a könyvtől, de a műfajában igenis kellemes és szórakoztató kis olvasmány ez.

3 hozzászólás

Katherine Center: Szépségtapasz

Katherine Center: Szépségtapasz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére, akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az „amerikai álom", mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy megváltoztassa az életét.

Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához, megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy elhitesse önmagával: még mindig szép – bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra, hogy újra régi önmaga legyen – ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja…

„Hajszálpontos leírása annak a kimerítő és gyönyörű időszaknak, amit anyaságnak hívunk. Tiszta szívből szurkoltam az írónőnek, és együtt nevettem vele"

– Marisa De Los Santos –

Hirdetés