Gelso P értékelése


>!
Gelso P
David Sedaris: Karácsony jéggel

A könyv tartalma, bár elolvastam az itteni értékeléseket, azért meghökkentett. Tudtam, mire számítsak, és olvasok is szomorú, lehangoló, hétköznapi tragédiákkal teli történeteket, írásokat manapság, mégis egyes írások után felszisszentem. Való igaz, nem túlzottan idézik fel a megszokott karácsonyi hangulatot, ámde felidézik karácsonyt „körülölelő” iszonyatos, megrendítő, fonák emberi tulajdonságokat, jellemeket. Merthogy ilyenek is előjönnek ám karácsonykor, csak ekkor nem erről beszélünk elsősorban.
Az első három novella tetszett inkább, az utolsó kettőről nem is nagyon értettem, miért került be ebbe. A Napló Mikulás-országból c. azért még visszahozta a karácsony plázás-karácsonyi-zene-szól-mindenütt-karácsonyi-fények-villódznak-mindenütt-Mikulásba-és-Krampuszba-botlasz-mindenütt hangulatát, jókat derültem a helyzeteken, amibe egy Mikulást kísérő/segítő krampusz itt: elf (manó) kerül; jó kis tükröt tartott a tisztán lüke szülők elé, (azért jó pár pofont inkább ők érdemelnének ki, mint a gyerkőcök), sok helyzetből érezhető volt, hogy nem csak a gyerekeikre férne rá egy kis nevelés, de magukra a szülőkre még inkább, el sem tudjuk képzelni sokszor, milyen undorító szülők léteznek – na, itt kaptunk egy kis ízelítőt…ennek ellenére tetszett mindez. De a fejemből nem tudott kiköltözni az oda befészkelő, és ott motoszkáló gondolat, hogy remélem, egyik gyerekem sem végzi majd diplomásként Krampuszként – elénk tárult egy olyan „kényszermunkavállalós” körkép, amitől tényleg szenvedtem és kicsit meg is ijedtem. A Karácsonyi üdvözlet volt a számomra a legütősebb, igazi arculcsapás volt a vége, egy folyamatos életed-szekálásaként éltem át a novellában a hirtelen és véletlenül feltűnt Khe Shahn valamennyi megszólalását – azt hiszem, ez is lehetett a cél, hogy az író átéreztesse a végső kikészüléshez vezető folyamatot… A Dinah, a karácsonyi kurva novellában jól megjelent az, hogy karácsonykor hajlandóak vagyunk csak a szépet, csillogót, meghatót, édeset stb. látni és érezni, de emellett nagyon sok embernek az életében a karácsony is ugyanolyan kiszolgáltatott, szomorú, pénztelen, keserű napot jelent az életében, mint a többi 364. Az első sor közepén Thaddeus Bristollal c. íráson jókat kuncogtam, de igazságtalannak is éreztem az igazságot…
Az Igaz történet alapján írás annyira bicskanyitogató hangulatot kelt, hogy nem tudom igaznak elhinni, annyira megalázó, felfuvalkodott, nagypocakú, pökhendi gondolatokat tartalmaz… Végül az A karácsony annyit tesz: adni novella pedig kifiguráz és nevetségessé tesz olyan emberi gyengeségeket, mint a kérkedés, a fennhéjazás, a lenézés, lekicsinylés, irigység, és az überelési-kényszer.

Az biztos, hogy a novellaválogatás címe találó, mert úgy hullik a nyakadba egy-egy-felismerés, mint egy jókora hidegzuhany…aztán le vagy taglózva…

Igaza volt annak az értékelőnek, hogy ezekkel az írásokkal nem lehet karácsonyi hangulatba kerülni – de csak részben, csak nem a pozitív, meghitt hangulat nem talál ránk – az összes többi, amiről szeretnénk ilyenkor megfeledkezni, az igen…
                                        __
A könyvet @t_ency Mikulás napján olvassunk mikulásos könyvet! c. kihívására olvastam el.


David Sedaris: Karácsony jéggel

David Sedaris: Karácsony jéggel

Hat karácsonyi novella, kicsit másképp: David Sedaris módra. Hat történet a karácsonyról, pontosabban a karácsonyi feelingrõl, azzal az utánozhatatlan fanyar humorral, ami Sedaris írásaira általában jellemzõ.