szigiri értékelése


>!
szigiri
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„A név iránti giri az a kötelesség, hogy a hírnevet makulátlannak kell megőrizni. […] Ezek azok a tettek, amelyek az egyének jó hírét fényesen tartják, függetlenül egy másik személynek való korábbi lekötelezettségtől. Ezért benne foglaltatik a megfelelő hely legkülönfélébb udvariassági követelményeinek a megtartása, a szenvedéssel szembeni sztoicizmus és a szakmai vagy foglalkozásbeli hírnév megvédése.”

Ruth Benedict – Krizantém és kard

Valószínű a regény írója ezt sokkal jobban érti és tudja, mint a fenti idézet írója, hiszen Ishiguro született japán. Feltehetően ezért nem véletlen a párhuzam sem, megnyugvásomra nem is csak én vettem észre, de Mr. Stevens számomra egy megingathatatlan, ezüsttisztítóval és munkabeosztásokkal küzdő angol szamuráj volt. Vagy inkább kamikaze. De mindenesetre egyszerre angol és japán. Valamilyen szinten az angolok az európaiak japánjai, a furcsa szigetlakók furcsa szokásokkal, szóval nincs ezen mit csodálkozni. De elsősorban mégsem a szamurájimádóknak ajánlanám, elég kevés a közelharc. Inkább a „távolharc” jellemzi, és a távolság itt inkább az időbeli értelemben zajlik, az elszalasztott lehetőségekkel.
A könyv stílusban igen jó, nagyon jól hozza a tanult és robotszerű választékos, modort, ugyanakkor persze becsempészi a külső szereplők hiteles leírását, mégpedig úgy, hogy végig hisszük, hogy ennek a naiv főkomornyiknak a hiperrealista naplóját olvassuk, és nem lesz unalmas.

És hát a film és a könyv. Amit miatt a könyvet mindenképpen érdemes elolvasni, mert bevallom nekem az a filmből nem rémlik, az az utolsó 5-10 oldal. Egyébként igen pontos és nagyon jó adaptáció a film, szinte minden jelentős momentum előjön a filmben is, az időben ugrálás a jelen és a múlt között ugyanúgy megvan. A regényben található néha fárasztónak tűnő komornyikos szakkérdéstől mentes és talán a filmben kevésbé volt biorobotszerű a főkomornyik viselkedése és a filmet nézve kevésbé gondoltuk azt, hogy ez belülről jön. És talán – annak ellenére, hogy ott is Mr. Stevens narrációjából ismertük meg a történetet – kicsit azért több érzelem jött át a filmvásznon a többi szereplőről, mint a nagyon „tetszetős”, de nyilván egyoldalúbb leírásokból a könyvben.


Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns főkomornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is.

Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában.

A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében.

A Booker-díjas regényből film is készült, a főszerepeket Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Hirdetés