Ciccnyog IP értékelése


>!
Ciccnyog IP
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Mindannyiunknak van egy piros ruhája a szekrényünkben, amit szeretnénk egyszer felvenni. És ha szűk, akkor jól tesszük, ha megteszünk mindent azért, hogy beleférjünk. Csak közben ne felejtsük el, hogy vannak még más ruhák is abban a szekrényben. És a piroshoz sokszor rajtuk keresztül vezet az út. Ha pedig nem férünk bele, hát visszatesszük, és őrizzük, vigyázunk rá, senki nem fogja elvinni a szekrényünkből, és bármikor újra elővehetjük, felpróbálhatjuk, hátha éppen akkor lesz jó. Pont jó. Addig pedig hordjuk csak a többi ruhát, de sose felejtsük el, hogy van egy piros, ami ránk vár. Megvár. Egyszer fel tudjuk venni mindannyian, és pont jó lesz, és örülni fogunk, hogy akkor nem dobtuk ki a többit ruhát, csak azért, hogy ebbe az egybe beleférjünk. Mert így sokkal jobb. Sokkal. De addig is éljünk, álmodjunk és szeressünk. Lassan, de biztosan.

S ha a szekrény utolsó kinyitásakor látjuk, hogy még mindig ott van lóg a piros ruhánk, de sohasem tudtuk felvenni? Az sem számít. Talán nem. Hűségesek voltunk, hittünk benne, reméltünk, csak ez számít, és az, hogy nem mondtuk el idő előtt a rekviemet. A rekviemet egy álomért. Egy álmunkért, mely mindannyiunknál ott lóg, mint egy gyönyörű, szép, piros ruha.

8 hozzászólás

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

E könyv lapjain Selby első nagy műve, az „Utolsó letérő Brooklyn felé” szereplőinek gyermekei adnak egymásnak találkát, akik ugyanazon a helyszínen, de -ha lehet- még kilátástalanabb életet élnek, mint szüleik az ötvenes években. Harry és társai az egyre gyorsabban lefelé tekeredő spirálban görcsösen ragaszkodnak a majdani szebb élet reményéhez, az „amerikai álomhoz”.

Hirdetés