Gelso P értékelése


>!
Gelso P
Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Gimiben olvastam – hát, jó nagy botrányt kavart, mert két szomszédos gimi ellenségeskedését-versengését-kölcsönös lenézést (?) is ábrázolta e kedves hölgyemény – sajnos, már rég olvastam, teljesen elfelejtettem, miről szól, de emlékszem nem szerettem olvasni…
Akkoriban „firkálósan-aláhúzósan” olvastam, most kíváncsiságból belenéztem, átlapoztam a könyvet – és talán megértettem, mért nem kedveltük és néztük ki őt a menzán a könyv olvasása után – mert senkit sem kímélt, mindenkit megbántott, szúrt és sértett szavaival: az osztálytársait, tanárait, a várost, annak műemlékeit, akit ért, még ismeretlenül is ismeretleneket, pl. a másik gimnázium tanulóit. Talán azért nem sikerült tehát megkedvelnünk, mert egy kisvárosban mindenki valahogyan érintettnek érezte ezek után magát – pedig ez csak egy rosszul sikerült könyv, rosszul használt szavakkal, amivel ki tudja mi volt ennek az – amúgy tanulásban sikeres, eszes – lánynak a célja? A leleplezés? De minek a leleplezése? Olyan érzésem van, hogy ez egy olyan lánynak az írása, akinek sajnos nem sikerült beilleszkednie, és magányos maradt az akkoriban megszokott 40 feletti létszámú osztályban, iskolában (?) … Magányos, mert különös (csoda)bogárnak, hülye különcnek tartották – de ebben én nem vagyok biztos, csupán gondolom, talán az osztálytársai többet tudnának erről mondani…
És talán a két gimi rivalizálását akarta leleplezni? Talán – mindig és mindenkoron összemértek bennünket városi vagy országos versenyektől kezdve kollégiumi megmérettetéseken keresztül a felsőoktatásban elért felvételi eredményeinkig… mindig ill. sokszor az a suli volt az eredményesebb, amiről ő ill. főhőse Ági, lenézve, rosszallóan, lekicsinylően szólt a könyv lapjain… az én gimim…


Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Szinte már kegyetlenül merev törvények és szabályok léteznek a kamasztársadalmon belül is – holott az ember azt gondolná, hogy kötetlen és laza normák uralkodnak. Kívülről talán tényleg ez is a látszat, de már benne élni. És én átélem! – döbbent rá örömmel Ági, és egyszerre úgy érezte, hogy egy nagyon fontos esemény részese. Sokakban nem tudatosul, csak élik ezt a nekik szokványosnak tűnő kamasz – életet. És nem is tudják, milyen kincs ez. Még nem érzik, micsoda kiváltságos és felemelő érzés végigmenni az iskolában, ahol mindenki ismerős, barát; körbeszaladni a téren, a belvárosban, beszélgetni, szóba állni bárkivel, aki korosztálybeli; csak úgy betérni egy presszóba, heccelni az eladót; hangosan énekelni és táncolni az utcán, mikor minden tiszta a napsütéstől; bulikra, összejöveteleken megismerni különféle érdekes személyiségeket, akiknek ők is érdekesek; telefonbetyárkodni a fülkében, és érezni az összetartozást minden velük egykorúval… Lehet, hogy soha nem is jönnek rá. Pedig ezt érezni, élvezni kell!

Hirdetés