Zorg értékelése


>!
Zorg
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

„Lecsatolta a nyergéhez erősített harci szekercét, s gyakorlott mozdulattal megpörgette kezében.
_Régi, hű társam…
Százak gyilkosa… Tengernyi vér kiontója…_
Elmosolyodott.
_Ma ismét koponyákat fogsz beszakajtani, karokat, lábakat hasítani…
Utoljára tán…
De ma este még…_
Lesz egy kis munkád…”

Bán Mór nagy ívű történelmi regény-folyama, amelynek kiadása jelenleg a negyedik kötetnél tart, a Hunyadi család történetét dolgozza fel.
Az első rész – A hajnalcsillag fénye – Hunyadi János nagyapjának Erdélyből való menekülésétől kezdi el mesélni a történetet, egészen Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságkötéséig.
A kerettörténetet egy mohácsi csatából éppen csak megmenekülő nemes ember visszaemlékezése adja, akit egy magára hagyott monostorban, az egyetlen ott maradt szerzetes ápol. Neki kezdi el mesélni az öregember, Deér-Sólyom István, a Hunyadiak történetét ( később csatlakozik a hallgatósághoz a szerzetes titkolt szerelme is), bennfentesként, olyan részletekkel tarkítva, amelyek eleinte nem hogy tetszenek az ifjú szerzetesnek, de el sem hiszi őket.

A kötet kiállítása igényes, kemény kötésű, komoly művet sugalló külsejű.
A borító illusztrációja és tipográfiája ízléses, de mégis figyelemfelkeltő.

A könyv rövid, szinte filmszerűen pergő fejezetekből áll, nagyon kevés az „üresjárat”. ( A stílus, ebből a szempontból, erősen emlékeztet Dan Brown stílusára).
Nagy erőssége az írónak a csaták, ütközetek, párviadalok leírása.
Az ember szinte érzi a bűzt, hallja a zajt, a kiáltásokat.
Olyan élmény, mint filmen a Ryan közlegény megmentésének „nyitánya”.

A szerző nem egy idealizált bálványt akar ábrázolni, hanem egy hús-vér embert, a maga gyarlóságaival, esendőségével együtt.
Tudatosan „építi fel” Hunyadi János karakterét.
Sőt: talán egy kicsit túl tudatosan is.
A kevesebb ez esetben is több lenne.
Túlzásba viszi a tivornyák, a szexualitás leírásait (és talán a számukat is).
Nem hiszem, hogy nagyban (vagy akár egyáltalán) árnyalná a Hunyadi Jánosról kirajzolódó képet, hogy mekkora férfiassággal áldotta meg a természet. Az meg kifejezetten erőltetett megoldásnak tűnik, amikor a könyvbeli fő ellenlábasát, Újlaki Mikóst, a sok rossz tulajdonsága mellett még az apró férfiasságával is szembeállítja hősével.
Ettől csak elponyvásodik az egyébként jobb sorsa érdemes regény.
Egyébként ez az egyik hibája a könyvnek: a főszereplőn kívül majd’ mindenki egysíkú, könnyen kategorizálható szereplő, senki sem fejlődik, változik, mindenkiről egyből tudni lehet, melyik oldalon áll.

Másik hibájára jó példa a posztom elején olvasható (a könyvben a 358. oldalon található) idézet.
A gondolatok, érzések megjelenítésre használt, a törzsszövegtől eltérő, dőlt szedést előszeretettel használja az író, de sokszor inkább zavaró, mintsem pluszt adna a szöveghez.
Az idézetben például máig nem tudom megfejteni, hogy az utolsó mondatot miért nem dőlttel szedték.
Az ilyen apróságok megakasztják az olvasást, megtörik az olvasás ritmusát, ezért zavaróak.

Picit zavaró még a rengeteg nevesített szereplő, akik között hamar elvész az olvasó.
Sokszor kellett vissza-vissza lapoznom, mert már nem is tudtam követni, hogy ki-kicsoda.
Persze, ilyen széles kort átfogó, ennyi szálon futó cselekmény megköveteli a sok szereplőt, ez rendben is van.
De rengeteg olyan szereplő van, akik csak mellékszereplőként felbukkannak, nevekkel, a mai olvasóknak ismeretlen rangokkal, címekkel, aztán egy oldal múlva el is tűnnek.
Mintha más szerepük nem is lenne, mint bizonyítani, hogy az író milyen alaposan beleásta magát az adott korba, mennyi ismerettel rendelkezik róla.

Viszont erre semmi szükség, mert ez a rengeteg mellékszereplő nélkül is látszik.
Nagy erénye a könyvnek a Zsigmond-kori Magyarország hiteles megjelenítése. ( Bár, talán egy kicsit jobban beavathatná az egyszerű olvasókat – akár függelék formában is – a társadalmi viszonyokba, hogy melyik cím mit jelentett, milyen alá- fölé- mellérendeltségi viszonyok uralkodtak, milyen jogai- és kötelezettségei voltak az egyes társadalmi csoportoknak.)

Hiányolom még az intrikák-, szervezkedések- összeesküvések, a diplomácia hátterét leíró részeket.

Az igazán zavaró azonban a Vlad herceg köré szőtt misztikus, fantasy beütésű szál.
Teljesen felesleges és nagyon kilóg a történetből.
Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy misztikus kalandregényt, vagy történelmi regényt írjon.

Mindent összevetve egy olvasmányos, szórakoztató könyv, amit 3 este alatt kivégeztem, és már meg is vettem a második kötetet.
Aztán, hogy meg is tartom-e a köteteket, vagy megy az antikváriumba, az majd az utolsó kötet után kiderül.

A 2499 Ft-os ár (pláne, hogy egy netes könyváruházban erre 20% kedvezmény is jött) bőven reális a kötetért.

★★★★★★★ ☆☆☆

1 hozzászólás

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak. A valós történelmi tényeken alapuló, kalandos sorozat első kötete hamisítatlan történelmi olvasmány: romantikus, végig feszültséggel teli. Igazi nagyregény, amilyet a magyar történelem ezen alig ismert korszakáról talán még soha nem olvashattunk.

Hirdetés