Kriszta IP értékelése


>!
Kriszta IP
James Clavell: Gajdzsin

Jó volt, jó volt, csak irtó hosszú! 1300 oldal, két kötetben! Azért csak sikerült kiolvasnom…
Maga a cselekmény kissé hullámzó, hol nagyon olvasmányos, hol meg ellaposodik. Most vagy kritikusabb szemmel olvastam, vagy pedig tényleg alulmarad A Tajpanhoz képest, de nekem ez kevésbé tetszett, mint amaz.
Az adott kor és helyszín leírása itt is hihetetlen részletes és – amennyire én meg tudom ítélni – precíz, magával is ragadott rendesen a japán világ, a japán szellemiség. Bőven kapunk infót történelemből, földrajzból, kultúrából, haditechnikából, ugyanakkor a szereplők jelleme is rendkívül összetett, kidolgozott, olykor kiszámíthatatlan – mint a való életben. Ettől talán lehet is olyan érzésünk, hogy bizonyos gondolati szálak fölöslegesek, vagy elvarratlanok, de ha jobban belegondolok, miért is kéne minden egyes gondolatnak szárba szökkennie a regényben, s valamiféle következménnyel lennie a dolgok kimenetelére…? Ezt döntse el mindenki maga.
Ennél zavaróbb tényezők is voltak a könyvben, pl. nem egy ellentmondásba botlottam. Clavell előszeretettel írja le szereplői gondolatait, s bizony volt olyan, hogy csak néztem, hogy most mi van??? Kissé ellentmondásos volt a belső monológ azzal, amit a cselekményből megtudtam, pl. Hinode személyét, cselekedeteinek mozgatórugóját illetően.
Aztán a másik szembeötlő dolog a regényt elejétől végéig átható szexuális túlfűtöttség. Persze ha azt vesszük, hogy a mama-szanok (a madám japán megfelelői) rengeteg információ birtokosai voltak és ezekkel zsonglőrködtek is saját érdeküknek megfelelően, akkor azért ezt nem vethetem Clavell szemére.
És ez már érinti is a következő dolgot, amiből nekem túl sok volt, ez pedig a kémkedés. Gyakorlatilag a szereplők fele kémkedett az ellenségnél, beépült, infókat szerzett és adott tovább. Ez nem is annyira zavaró volt, mint inkább megmosolyogtató. Persze simán elképzelhető, hogy ott és akkor, ilyen történelmi helyzetben ez teljesen szokványos volt. Igen, tulajdonképpen nagyon is valószínű.
Na akkor mi bajom is van ezzel a könyvvel? Azt hiszem a vége. 1300 oldal után én valami kézzelfoghatóbb befejezést vártam, valami megnyugvást, valami jó érzést (akár jó, akár rossz a vége), hogy lám, ide vezetett ez a sok harc és gyötrelem, az ezek során köttetett barátságok, a sok okos és bölcs gondolat, a jellemek ütköztetése, a különféle népek összeütközése…
De sajnos csak nagy adag hiányérzet van bennem, mintha lenne valahogy egy harmadik kötet is, csak épp nekem nincs meg…
Ettől eltekintve még mindig azt mondom, hogy ez egy jó könyv és érdemes elolvasni, mert rengeteg újat tud adni és egy valaha volt, ismeretlen világba röpíti az olvasót.

11 hozzászólás

James Clavell: Gajdzsin

James Clavell: Gajdzsin

Japán, 1862. Az ország az erőteljes amerikai nyomásra már megnyitotta kapuit a külföld előtt – de épp csak résnyire. Az „Istenek Földjén” zűrzavar uralkodik: az egyre inkább elszegényedő szamurájok egy csoportja szeretné megfosztani hatalmától a sógunt. Japán irányítását ismét a Mennyek Fiára, a császárra akarják bízni, akinek kezéből annak idején az első sógun kiragadta a kormánypálcát. Az ország nagyurai, daimjói közül is sokan úgy gondolják, hogy a sogunátus intézménye megérett a változtatásokra, de ezeket a változtatásokat maguk szeretnék végrehajtani – a sóguni cím birtokában.
És mindeközben ott vannak az országban – Jokohamában – a gajdzsinok, a gyűlölt idegenek, az egymással is rivalizáló britek, oroszok, franciák, poroszok, akiknek nagyon komoly gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy a titokzatos Japán, amelyről az európaiaknak még csak nagyon homályos ismereteik vannak, teljesen feltárulkozzon előttük, s lehetővé tegye a szabadkereskedelmet. A jokohamai európai kolónia hajótulajdonos-kereskedői között ismerős nevekkel is találkozhatunk: itt van Malcolm Struan, A tajpanban megismert legendás Dirk Struan unokája, itt van az ugyancyak A tajpanból és A Nemes Házból megismert Tess Struan, akit most még senki sem mer Boszorkány Struannak nevezni, itt van a régi esküdt ellenség, Tyler Brock és famíliája… Mindenki mindenkivel és mindenki mindenki ellen – ahogy a pillanatnyi érdek diktálja.

És mindez egy aprólékos, művészi gonddal megfestett környezetben, olyan filmszerűen láttatóan, izgalmasan és érdekesen elénk tárva, ahogyan csak a régi Japánt és a Távol-Keletet töviről-hegyire ismerő James Clavell írhatta meg.

Hirdetés