Aurore  értékelése


>!
Aurore 
Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Régen olvastam. Sokat hype-olták anno, mert a még „a kommunizmus utolsó leheleteként” a KISZ tolta a kiscsajt, de ha jól emlékszem, elég unalmas volt, főleg a kötet második kisregénye.

3 hozzászólás

Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Kishonthy Edina: Piros hó / Amatőrök

Szinte már kegyetlenül merev törvények és szabályok léteznek a kamasztársadalmon belül is – holott az ember azt gondolná, hogy kötetlen és laza normák uralkodnak. Kívülről talán tényleg ez is a látszat, de már benne élni. És én átélem! – döbbent rá örömmel Ági, és egyszerre úgy érezte, hogy egy nagyon fontos esemény részese. Sokakban nem tudatosul, csak élik ezt a nekik szokványosnak tűnő kamasz – életet. És nem is tudják, milyen kincs ez. Még nem érzik, micsoda kiváltságos és felemelő érzés végigmenni az iskolában, ahol mindenki ismerős, barát; körbeszaladni a téren, a belvárosban, beszélgetni, szóba állni bárkivel, aki korosztálybeli; csak úgy betérni egy presszóba, heccelni az eladót; hangosan énekelni és táncolni az utcán, mikor minden tiszta a napsütéstől; bulikra, összejöveteleken megismerni különféle érdekes személyiségeket, akiknek ők is érdekesek; telefonbetyárkodni a fülkében, és érezni az összetartozást minden velük egykorúval… Lehet, hogy soha nem is jönnek rá. Pedig ezt érezni, élvezni kell!

Hirdetés