Miestas értékelése


>!
Miestas
Jodi Picoult: Házirend

Megint tanultam ! Az élet valakinek fekete és fehér, nekem vannak színárnyaltok, amiért hálás lehetek a sorsnak, a feljebbvalónak, vagy a puszta szerencsének. Már csak azért imádkozom, hogy az unokáim szépek és egészségesek legyenek a jövőben. Nekem az a háttérmunka ad Picoult könyveinek értéket, ami munkát belefeccöl egy-egy regényének előtanulmányozására. Hiába bestseller, hiába Amerika első számú kedvence, nekem tetszik.

http://miestas.freeblog.hu/archives/2011/04/19/Rend_a_lelke/

3 hozzászólás

Jodi Picoult: Házirend

Jodi Picoult: Házirend

Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.
Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással…
Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?

Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is.

A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?