pat értékelése


>!
pat
Paul Auster: Holdpalota

Hát, ha ez a stílus a poszt-posztmodern, hogy csak írjuk szépen egyszerűen a szép egyszerű szavakat egymás után, mindenféle erőltetettség meg kimódoltság nélkül… Hát, akkor én szeretem a poszt-posztmodern stílust. Gyönyörűséges.
Történetileg sincs benne amúgy semmi hűha. Hősünk csetlik-botlik keresztül az életén, részben érdekes, időnként a bekattanás határát súroló lelkivilága, részben meg elképesztő-szürreális-mágikus véletlenek mentén… és jó.
Az első 160 oldal az valószínűleg a legjobb százhatvan oldal, amit valaha olvastam. Aztán van egy relatív mélyrepülés, nem is rövid, aztán még 100 remek oldal, a leggyönyörűbb befejező jelenettel a világon.

9 hozzászólás

Paul Auster: Holdpalota

Paul Auster: Holdpalota

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Senki sem felelős a történtekért; ettől azonban nem kevésbé nehéz elfogadnom, hogy így alakultak a dolgok. A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez az egész történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora. Minden részlet együtt van kezdettől fogva, ott a kirakós játék összes darabja, csak éppen az ember nem tudja összeállítani magának a képet.

Akárcsak Paul Auster New York trilógiá-jának hősei, ennek az erősen életrajzi jellegű műnek a főhőse is homályos szimbólumok közt éli sejtelmes életét, megtapasztalja a benne lakozó űrt, ám végül kinyílik a szeme egy szabadabb, teljesebb létezésre. A történet 1969 nyarán kezdődik, amikor az ember először lépett a Holdra. A hős, Marco Stanley Fogg, akinek mindhárom neve híres utazóra utal, szintén az ismeretlen felfedezésére indul. Életútja más életekkel fonódik össze: megismerkedik egy lánnyal, aki megmenti az éhhaláltól; elszegődik egy mozgásképtelen, vak öregúrhoz, akinek eltorzult tudatán át Fogg merőben más képet kap az emberekről és a világról; megismerkedik valakivel, akiről véletlenek sorozatán át kiderül, hogy nem más, mint az apja; és gyalogszerrel átkel a sivatagon, Utah-tól a Csendes-óceánig.

Paul Auster egyedülálló jelenség a mai amerikai irodalomban; semmiféle áramlattal, divattal nem rokonítható. Hősei egyforma otthonossággal mozognak a modern nagyvárosban és a lélek kietlen tájain. Helyét az amerikai kritika a posztmodern után-ra teszi.

Hirdetés