Dana értékelése


>!
Dana
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Kazuo Ishiguro regénye, a Napok romjai tipikusan az a könyv, amiről ha most nyilatkoznom kell, elfog a gyomorgörcs: képes leszek-e mindent elmondani, amit ez a könyv állít vagy kérdez, képes leszek-e leírni azt a káprázatos nyelvi stílust, ami végigborzongatott mindannyiszor, amikor kinyitottam a könyvet, magyarán át tudom-e adni a tökéleteset?

Számomra ugyanis a Napok romjai egy hibátlan regény, minden benne van, amit szeretek: elegáns filozofálás és egy hihetetlenül érdekes karakter. Ő nem más, mint Mr. Stevens, egy hajdan volt nagy arisztokrata és politikus házának, Mr. Darlingtonnak a főkomornyikja, aki viszont ma (1956) már csupán egy érthetetlen humorú amerikai férfi szolgálója, ráadásul munkaerő-gondokkal. Mr. Stevens lehetőséget kap egy kis kikocsikázásra, amit összeköt hajdan volt házvezetőnője, Miss Kenton meglátogatásával, tervei szerint azzal a szándékkal, hogy visszacsábítsa Darlington Hallba. Ennyi a kerettörténet, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az események nem a külső helyszíneken, hanem Stevens emlékeiben és gondolataiban rajzolódnak ki. Mr. Stevens ugyanis a maga csendes módján egy filozófus, etikus, aki leginkább a méltóság mibenlétén töpreng, megkülönböztetve az arisztokratikus méltóságot a szolgáló méltóságától. Ez utóbbira jellemző az érzelmek és gondolatok elfojtása, szolgálatba állítása, a szereppel való tökéletes azonosulás, a hibátlanságra való törekvés vagy az uraság becsületességének soha meg nem kérdőjelezése. A legmurisabb, bár olykor inkább tragikomikus, amikor Mr. Stevens úgy fogalmaz meg valamit remekbeszabott mondatokkal, hogy azzal még véletlenül sem állít semmit, nehogy azzal zavarja meg az uraságot, hogy valami sajátosat állít, esetleg véleménye van. A kellemes, csöndes háttérzene – ez Mr. Stevens a Darlington Hallban.

De mi van akkor, ha egyes érzelmeknek fontosabbnak kellene lenniük, mint a szolgálat? Vagy ha olyan intenzívek, hogy elfelejtünk uralkodni rajtuk? Nos, Mr. Stevens ilyenkor elbújik vagy hazudik – egy szolgálatának élő férfi nem vigasztalhat meg egy nőt, ha épp világrengető események zajlanak a szomszédos szobában, nem foghatja le édesapja szemét halálos ágyán, ha épp hivatják. Mr. Stevens szinte végig úgy tűnik, hisz a méltóságról szőtt ábrándjaiba, még akkor is, ha kiderül, hogy Mr. Darlingtonról sem lehetett volna megmintázni a becsületesség szobrát, és ezen a ponton érezhetjük leginkább, hogy Mr. Stevens becsületessége kényszeres és olykor kevéssé hiteles.

De végül is hazugság és önáltatás ide vagy oda, Mr. Stevenst szeretni kell, régivágású férfi egyenes derékkal, mindig az alkalomhoz illő, kifinomult kifejezésekkel, aki minden energiáját a humorérzék kifejlesztésének szenteli, mert úgy tűnik, csak így lehet majd elviselni a romokat, amik az elmúlt napokból maradtak.

Kazuo Ishiguro könyve egy mestermű, végtelenül magával ragadó, megindító és elgondolkodható.


Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns főkomornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is.

Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában.

A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében.

A Booker-díjas regényből film is készült, a főszerepeket Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Hirdetés