Noro  értékelése


Noro >!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

A szerepjáték-regények kora a Dragonlance Krónikákkal köszöntött be, amelyek egy profin felépített univerzumot mutattak be a játékosoknak-olvasóknak. De egy bizonyos Ed Greenwood ekkor már régóta fusizgatta saját szerepjátékvilágát, eleinte odahaza, aztán már hivatalos keretek között. Ez lett a Forgotten Realms. A Sárkánydárda-könyvek sikerén felbuzdulva a kiadó regényekkel is támogatni akarta az új világ megjelenését, de mivel Ed nem bizonyult termékeny vagy akár csak jó szerzőnek, bértollnokokat vett föl a feladatra. Ezen írók közül a másodikként bukkant fel R. A. Salvatore, akinek az Ezüst erek a második regénye.

A Jeges Szelek Völgye trilógia tehát a Birodalmak fejlődésének legkorábbi szakaszában született, és az elsők között mutatta be magát a világot. Míg az első kötet egy behatárolt területen játszódott, a második már egy hagyományos „küldetés” típusú történet, vagyis jellegzetesen szerepjátékos módra vezet végig egy hosszú úton, a lehetőségekhez képest számos helyszínt és ellenfelet felvonultatva. Ez egyszerre szolgál előnyére és hátrányára: szerepjátékos szemmel nagyon erős a nosztalgia-faktora, hiszen akár archetipikus AD&D-kalandnak is felfogható; ugyanakkor a kockacsörgéstől sem mentes, különös tekintettel a random encounter táblázatokra (bármerre is mennek hőseink, valami szörny mindig szembejön velük!)

Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, könnyen észrevehetjük, hogy Salvatore erősen a Hobbit hatása alatt lehetett: egy törpekirály egy kis csapat élén elindul elveszett hegymélyi hazájának visszafoglalására spoiler. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a játékregények zsánerének egyik legemlékezetesebb kalandozócsapatát alkotta meg, karaktereiben pedig már itt is több mélység volt, mint a legtöbb hasonló regény főhőseiben. Ebben a kötetben találkoztunk először Drizzt helykeresésével a felszíni világban, Catti-Brie harcossá érésével, vagy éppen Regis lelkiismeretének feltámadásával. Ha pedig a random szörnyektől eltekintünk, akkor az ellenfelek is emlékezetes figurák voltak, bár Entreri e korai megjelenésén azért még volt mit csiszolni a későbbiekben.

(Érdekes, hogy egy dologban Salvatore erősen eltért az AD&D hagyományaitól: feltűnően nem használt varázstudó hősöket. A varázsló nála vagy gonosz, vagy comic relief. Bár ennek akár az is lehetett az oka, hogy az AD&D varázslói némileg kiegyensúlyozatlan karakterek voltak, és nyilván a kiadó sem engedélyezte volna a szabálykönyvektől való komolyabb eltéréseket.)

5 hozzászólás

R. A. Salvatore: Ezüst erek

R. A. Salvatore: Ezüst erek

A népszerű Kristályszilánk hősei folytatják útjukat a legendás Mithril Csarnok felé, nyomukban Pook pasa bérgyilkosával, a mindenre kész Artemis Entrerivel. A négy fajból való kalandozócsapatnak azonban nem csak vele, de az Elfeledett Birodalmak ezernyi veszélyével is meg kell küzdenie …